Prohászka Ottokár: A Zászlónk diákkönyvtára 1. szám Iránytű a magyar diákok számára (Budapest, 1920)

39

világba. Istennel, gondolataival, világosságával, szereteté- vel, melegével s erejével van tele a világ, mint ahogy párával, fénnyel s hővel az őserdők légköre; s nézd, mily kedve van, emberileg szólva, annak az erdőnek, hogy szívja magát t§li harmattal s napsugárral, hogy fakad és pattog, hogy feszül és szépül s kiszövi az ég ajándékaiból a földi élet illatos szépségét. Nekem is rendelkezésemre áll az Isten, akarata környez s kegyelme emel, s ha a természet napsugárból, harmatból s a föld élettelen elemeiből tud szőni menyasszonyi ruhát s örvendező életet, hogyne tudnám azt én, mikor Isten akarja: kegyelme segít rá.

Ismétlem tehát: erős vagyok és győzőm s azért jókedvvel fogok hozzá.

De az erővel úgy átlag s nagyjában be nem érem. Rendelkezésemre áll ennél több.

Úgy látom ugyanis, hogy jó kedv ott van, ahol a lélek lendületes; hol nem a kelletlenség, kedvetlenség, restség üt tanyát s ólomlábon járnak fajankók; hol nem úgy köszöntik a reggelt, hogy ásítoznak ima helyett s örülni, kacagni injekciók nélkül nem tudnak; hanem ahol pezseg a friss, tiszta vér s szárnyát csattogtatja a bátor, egyenes, tiszta lélek.

No, ha lendületes lélek kell a jókedvhez, hol találunk olyat, ha nem ott, hol lendület, lendítés, indulat, indítóok van páratlan bőségben. Tekints indítóokaidra! Hited s lelkiismereted kötelességek elé állít s életre utal, melyet elvesztegetned nem szabad ; ifjúságra mutat, melynek tisztának, erősnek, világosnak kell lennie; útra állít, mely kiindulás az örökkévalóságba, a szentek közösségébe ; s az angyalok társaságába vezet, géniuszok közé, hol ripőknek bizonyulsz, ha velük rokon nem leszesz s e közösségben