Prohászka Ottokár: A Zászlónk diákkönyvtára 1. szám Iránytű a magyar diákok számára (Budapest, 1920)
38 A nehézségek leküzdése, akár mi küzdjük le azokat, akár csak nézzük is, örömre hangol. Ha paripán vagy automobilon vágtatunk s a távolságokat legyőzzük, örvendünk ; ha a magas Tátrára fölmászunk vagy a felnyilaló sast szemléljük s a világ laposságát lenézzük, örvendünk; éppen úgy, mikor a természet fölemel a hegyek s a tenger s a csillagos égbolt fölséges benyomásaival vagy amikor a művészet elárasztja lelkünket s magasra emel a vonalak, színek, hangok mély, misztikus folyamán : akkor is ezt az erőt, ezt a teltséget mint jókedvet, inint édes örömet érezzük. Az erő s a szívteltség ez érzetével álljunk ki az év elején küzdelmeink s munkánk porondjára, álljunk ki fáradalmaink s nehézségeink hegyei elé s mondjuk: meggyőzőm, meg, mert erős vagyok. Erős pedig azért vagyok, mert teli a lelkem s a lelkem azért teli, mert érzem, hogy kötelességem teljesítve, az Isten akaratát teljesítem. A világok hőse épp úgy, mint a diákszoba lakója, az élet legnagyobb tartalmára csak így tesz szert, ha átérzi, hogy tőle az Isten most kötelesség- teljesítést kíván. Isten akarja I Fölségesebb indítóok nincs. Az isteni akaratot veszem és srófolom lelkem szervezetébe pislogó, gyönge, álmos önakaratom helyébe. Az én akaratom gyönge s csúnya, tehetetlen s szeszélyes jószág, de az isteni akarat az erő és hatalom s aki úgy ragadja meg életét, kötelességeit s dolgait, hogy isteni akaratnak nézi, az bizonnyal győzi. Mert ha Isten akarja, akkor megsegít, meg is teszem és ténnyé váltom akaratát. Akarjatok, amit Isten akar s istenileg akartok, s meg- érzitek, hogy az akarat nemcsak szó és parancs, hanem erő, szivárgó erő, mely átjár s tettrevaló fiúkat állít a
