Prohászka Ottokár: A Zászlónk diákkönyvtára 1. szám Iránytű a magyar diákok számára (Budapest, 1920)

36

felé evezünk, melyekről az örök élet virányainak sassafras illata leng felénk. Nagyobb mű, mint a népfölszabadítók harca, mely az alkotmányos, tehát külsőséges, jogi élet kereteiért folyik; mialatt mi harcot vívunk, mely lelkeket szabadítson, érzést nemesítsen s az öntudatos én-t az egész mindenség fölé emelje értékben s lelki erőben.

Ily mű ugyancsak nagy alkotás; értékében versenyen kívül áll; kihatásaiban örök. Fogj hozzá tehát Rafaeli ecsettel, Mechelangelói vésővel, Columbusi merészséggel s a népszabadítónak áldozatos bátorságával. Vagy ha túl- nagyhangzású neked ez a beszéd, megmondom neked egyszerűbben: fogj hozzá ihlettel s maradj meg benne kitartással. Ihlessen az Isten s erősítsen a tőrhetlen köte- lességérzet.

Az ihletből van elést I Szemeim előtt lebeg Rafaelnek egy ideális alakja e fölírással: „Numine afflatur“, „Istennel telt“. No hát ilyenek vagyunk mindnyájan, ha szívünk tisztaságát óvjuk s ha hitünkkel s ideális célzatainkkal nemcsak töltekezünk, hanem összeolvadunk. Lelkek vagyunk, kiket Isten telít és emel.

Az ihlet nyomában a kötelességérzet sem marad el.

Kivált, ha nem állunk elszigetelve, hanem vállvetve vívjuk az erény harcait. Olvadjunk egybe mindnyájan a nemtelenség s a léhaság elleni küzdelemben. Ha egybeolvadunk, legyőzhetlenek leszünk. A küzdelem egysége nagy és szoros kapocs ; szorosabb minden programmnál, erősebb minden pártszerű közösségnél; ez teremti meg a lelki egységet, ez biztosítja a sikert.

Legyen tehát az iskolaév a nagy kötelességteljesítés éve 1 Dolgozzunk benne serényen szebb, biztatóbb jövendőnk alapjain!