Prohászka Ottokár: A Zászlónk diákkönyvtára 1. szám Iránytű a magyar diákok számára (Budapest, 1920)
35 erőszerzés, az átalakulás nyarát éli, annak szíve teljék el a nagy hivatásnak érzetével, az álljon a munkába s fogja meg két kézre az ugyancsak fontos föladatot, hogy ember váljék belőle s még pedig a javából E programm alapján köszöntlek téged, magyar ifjúság! Sejtelmes lélekkel nézlek, nézlek és tisztellek 1 Ne vedd hízelgésnek vallomásomat, hisz én főbbet látok, mint te; szemeim előtt vonulnak el nagy hivatásod, lelkesülésed, harcaid, vágyaid, reményeid, kísértéseid, veszedelmeid; a veszedelmek mögött ott sötétlenek örvényeid, ott ijesztenek hajótöréseid s e szemlélet, ez öröm s e kín lelkemben egy forró vággyá olvad össze: bár élnéd át ifjúságod hosszú tavaszát s az erőszerzés sok ezer napszámú nyarát úgy, ahogy azt hited s kötelességérzeted parancsolja, ahogy azt gyermeki szereteted s ifjú reményeid sugallják 1 Bár élnéd át mint életednek legfontosabb s igazán nagy korszakát. Van kétféle nagy korszak. Az egyik nagy önmagában, a kifejlett erők hatalmában, az érvényesülő tehetségek szivárványos glóriájában; a másik nagy, mert a jövendő nagyságnak s boldogságnak rakja le alapjait; mindkettő nagy kötelességeket teljesít. Az ifjúság életét ez utóbbi értelemben mondom nagy korszaknak. Nagy, mert nagy kötelességeket teljesít; nagy, mert a jövendő, erőteljes, nemes férfiélet alapjait rakja le. Ennél nagyobb művet nem ismerek. Nagyobb ez, mint Rafael vagy Michelangelo műve, amennyivel a lélek több, mint a vászon s a kő s amennyivel az arány több mint a vonal s a szín. Nagyobb mű mint Columbus vállalata, ki csak tengeren túl keresett új világot, mely végre is megint kő, sár meg por volt; mialatt mi a boldogság szigetei 3*
