Prohászka Ottokár: A Zászlónk diákkönyvtára 1. szám Iránytű a magyar diákok számára (Budapest, 1920)

33

nak, hol nemes, küzködő nagy gondolatok, vágyak törtetnek. Étetet, a hatalmas, a boldog élet elemeit, a hitet, a tiszta erkölcsöt, az erényt akarom lehozni rád a magasból, ha kell, szent Pálnak harmadik egéből 1 Az ég esőjénél, az éj harmatánál termékenyebb áldást akarok leimádkozni rád, hogy mező, erdő, szőlő gazdagságánál gazdagabb életed legyen s hogy ezen a vérrel öntözött, ágyúgolyóval fölszántott, emberhússal etetett földön te légy az a virág, melyen az Isten szeme megakadjon.

Erőssé, gazdaggá, boldoggá akarlak tenni. Akarhatok-e többet ? Ördög, világ, test, szenvedély, képzelet sem ígérhet mást ; nem ígérhet többet.

Avagy ígérni? Oh, igen ígérnek ! Ígéretben nem szűkölködnek e kétes hatalmasságok. De te tudod, hogy természetükhöz tartozik szavukat meg nem tartani, s a te kötelességed, ifjú lélek, az üres szót megvetni 1

S lehetséges volna-e, hogy nekik higyj s hozzánk ne szegődjél ?

Hát nem látod, hogy e sároslábú, alantjáró hatalmak mely ösztöneidhez fordulnak ? E sáros, e szennyes, ez alacsony járáson megláthatod, hogy nem a magasból jöttek s nem a magasba hívnak. Szájuk lehelletén megérzed, hogy nem életet lehelnek, hanem hogy bűn és halál van abba belekeverve. Ez a lehellet himes mocsarak fölött elhaladva magába szedte az aranysárga, mérges virágok finom, bódító illatát, kriptákból szállt föl, hol hullákat és kincseket takar az enyészet s mikor összeverődött, melegen, rekkenően, bódítóan megszállja lelkedet, hogy ábrándképekkel telítsen, sorvasszon és sírba döntsön.

Félre a halállal, de félre a bűn ígéretével is 1 Újra mondom : Neked élned kell /

3