Prohászka Ottokár: A Zászlónk diákkönyvtára 1. szám Iránytű a magyar diákok számára (Budapest, 1920)

A jövőt hordozó magyar ifjú egyéni élete.

Neked élned kell, magyar ifjúság!

Magyar ifjúság, egy szavam van hozzád ; szent, mint az evangélium, elevenítő, mint az örök remény : Neked élned, virágoznod, boldogulnod kell, elhervadnod, elpusztulnod nem szabad. — igen, élned kell 1 Mikor a tavasz bimbót fakaszt, a nyárfa olajától illatos a levegő ; mikor a májusi nap életet, színt, tüzet szór szét s a fakó földön kigyulladnak a virágok, mint az esti homályban a vöröses, violás, kékesfényű csillagok : mindnyájunkat elragad a vágy, az élet vágya s balzsamos lég, harmatos fű, csörgedező patak mind azt hajtogatja, — élni, élni vágyom !

S ugyan ki ne akarna élni, mikor minden éled s életet jehel ? Mikor minden úszik napsugárban s jókedvben s a tavasz szeretetétől nemcsak a szív duzzad, hanem a cserje bimbója, a patak vize is ? 1

Életet szomjazok hát magamnak s neked is, aranyos ifjúság, életet, mely halált nem lát 1 Tavaszt akarok hozn rád, melyben lelked kivirágozzék, világosságot, színt, tüzet akarok szórni rád, hogy szép világod legyen, világod, hol ragyogó eszmék izzanak, hol tiszta, meleg érzelmek fakadii, rész.