Prohászka Ottokár: A Zászlónk diákkönyvtára 1. szám Iránytű a magyar diákok számára (Budapest, 1920)
27 hogy remekműveket faragjon; kivágja a tölgyet, hogy oltárt építsen s az illatos hársat, hogy a Keresztrefeszített- nek fehérlő alakját faragja ; összetöri a kvarcot, üveget olvaszt, hogy színes ablakokon szűrje be dómjainak homályába a napsugarat. Az egész kultúra a harc jegyében áll s ugyancsak küzdelem által válik állatból ember, emberből krisztusi, isteni lélek. Rámutassak-e Rákóczi kardjára, nem arra, mellyel hazájának szabadságáért küzdött, hanem arra, mellyel önmagát küzdötte föl az eszményi szabadság rettenthetetlen harcosává ? Ez a kard az 5 küzdelmes akarata, mellyel a bűnt letörte, melynek erejében pénteken Krisztus kínszenvedésére, szombaton a szent Szűz tiszteletére bőjtölt s éjjel fölkelt imádkozni; ez a kard az ő vezeklő öve, melyet magára ölt, hogy a lázadó testet a fegyelem erejében a szabadság tiszteletére szoktassa. S rámutassak-e Rákóczi zászlajára, arra a zászlóra, mely alatt magát hőssé, hazája szabadságának hősévé képezte ? Az a zászló a Mária-kong- regáció zászlaja, a harcias ifjúság zászlaja, mely szabadságért küzd s rab nem akar lenni. Ilyen volt Rákóczi Ferenc; Krisztus lehelt rá s e lehelet a szabadság vágyává lett benne. Az eszményi életnek, a krisztusi szabadságnak e hőse fogta meg s emelte föl a magyar szabadság zászlaját, gondolhatjátok, mily eréllyel, mily hűséggel ? Mélyen meg volt győződve, hogy Isten küldi őt, aki akarja, hogy a magyar nemzet is szabad legyen. A kuruc hát azt tartja, hogy az Isten a nemzetet szabadságra teremtette; szabadságra, nem szolgaságra ; virágzásra, nem szétmállásra ; de ha akarja, miért nem teszi hát? Miért? Azért, mert ami hitünk nem az a kuruc-hit, mely Istenből, Gondviselésből,
