Prohászka Ottokár: A Zászlónk diákkönyvtára 1. szám Iránytű a magyar diákok számára (Budapest, 1920)

23

hanem a szellem szerint. Nyugatról manapság oly szellemi áramlatok lengnek, melyek bizonyos elvénhedésnek jelei ; a népek vénhednek s hinni s lelkesülni nem tudnak ; a test és vér evangéliumához szegődnek; a hasznosságnak, a fölülkerekedésnek, az egyének egymás ellen való kérlelhetetlen harcának hódolnak. Ezek azonban nem a nyugati szellem felsőbbségének alkotó részei, hanem betegségei s ha mi mint ifjú nemzet, a nyugatnak hajdan ifjú erejét magunkban fönntartani akarjuk s a nyugat sorvasztó betegségétől félünk : tartsuk meg a népnek életében érvényesülő szent hitet; legyen a vallásosság nemzeti jellegünk.

Gyomláljuk, szántsuk, míveljük szent László példájára az élet ez elhanyagolt mezejét. Építsünk templomokat, mint ő; tiszteljük a római pápában szent Pétert, mint ő, aki az Egyház leghatalmasabb titáni harcában, melyet függetlenségért és szabadságért vívott, a jognak s az erkölcsi hatalomnak harcában a nyers hatalom ellen, VII. Gergely pápa pártján állt. Tehát az Egyház szabadság- harcának egyik zászlósa szent László volt s így, ha az újabb történelmi tudomány tagadja is. hogy szent Lászlót a keresztesek valamikor fővezérükké választották: azért ő a keresztért s a kereszténység atyjáért mégis mindig vitézül síkra szállt 1

Vezérlő fejedelmünk koporsójánál.*

Nagy nemzeti ünnepet ültünk : végighordoztuk a hazán nemzeti fejedelmünknek, szabadsághősünknek, vértanunk*1906. okt. 29 -én mondta Prohászka Ottokár ezt a beszédet 5000 diák előtt, mikor II. Rákóczi Ferencznek Törökországból hazahozott hamvai Budapestre értek.