Prohászka Ottokár: A Zászlónk diákkönyvtára 1. szám Iránytű a magyar diákok számára (Budapest, 1920)

benyomásokkal szántotta fel lelkét : atyja apostol volt, nagybátyja, II. Henrik német császár, szent volt, nevelője vértanú volt; kora pedig: a X. századi kereszténység, várta a Krisztust, hogy mikor ezredéves lesz a világtörténet a keresztény érában, megjelen köztünk ismét az Ür ; éppen azért mély, ragaszkodó, alázatos, imádkozó volt.

Szent Imrének szellemi világában Krisztus arca, a Bol- dogságos Szent Szűz, a dicső szentek bűbájos ragyogásban állnak. Hitében a pondus aeternitatis érzik; reménye halhatatlansággal van telve ; temperamentuma az a mély meggyőződés, hogy az Istenhez ragaszkodnunk kell minden áron és a pokolt el kell kerülni minden áldozattal.

Éppen ezért ne gondoljátok soha, ha elkapatott újságírók mondják is, hogy szent Imre herceg korcs, gyenge, életre nem való ifjú volt ! Ne higyjétek, hogy a szentek erőtlenek I Ne gondoljátok, hogy imádkozó gyermekek; igen gyermekek — de hősök is. Ne gondoljátok, hogy puha-testű emberek; dehogy is; sőt vértanuknak való nemzedék voltak, kiken kicsorbult a legkeményebb acél. Ne gondoljátok, hogy tudatlanok voltak ; nem ismerték a föld nagyságát vagy kicsiségét, az eget és földet, mint mi, de az Isten közel járt hozzájuk. Nem voltak erősek technikában, de erősek voltak fölséges, áldozni tudó akaratban. Nem éltek villamos fényben, de az Isten szerete- tének ragyogása töltötte el egész valójukat. Ebből a forrásból merítették ők áldozatkészségüket, ezt a forrást ajánlom én nektek. Legyetek ti is hivő, reménylő és imádkozó ifjúság /

Ha ez a szellem megszáll titeket, nem fogjátok megcáfolni szent Pál szavát, mert az evangélium bennetek is nem gyöngeség, hanem erő lesz.

18