Prohászka Ottokár: A Zászlónk diákkönyvtára 1. szám Iránytű a magyar diákok számára (Budapest, 1920)
19 Minden erkölcstelenség gyöngeség is. Szégyelje mindenki ezt a gyöngeségét, teljék el mindenki lángoló sze- retetével annak, ami erő, épség, élet! A mi erőnk forrása az Isten, a mi szabályunk, amely győzelemről biztosít, az Istennek föltétlenül bennünk is érvényesülő akarata. Ez a liliomos zászlót lengető, a hitnek, szeretetnek forrásaira rámutató ifjú volt Istvánnak vigasza. Egy kedves, édes jegyes karján, szeplőtlen nyomokon indult meg a királyi trón felé, de nem a trón zsámolyához ért, hanem a fehérvári kriptába. A szent király reménye letört, csillaga eltűnt. De a századok folyásán reményünk újra kíser- kent és csillagunk újra kigyűlt s a magyar ifjúság élén ott ragyog szent Imre herceg és biztat minket: 7 estvéreim utánam, előre I Én is' azt mondom nektek! Fogadjuk meg: Hiszünk azokban az elvekben, melyekben Imre hitt, bízunk azokban az életadó forrásokban, amelyekből Imre táplálkozott s abban a királyi útban, amelyet Imre taposott. Ám kedves fiaim, ha hisztek, akkor a vért, a tiszta szeplőtelen vért vízzé ne változtassátok ; aki erkölcstelenül él, a vért vízzé változtatja. Szív legyen bennünk, nem szivacs, mely a pocsolyák vizével töltekezik. Szív, amelyben eszmék élnek, amelyben a lélek lelkesülést gyújt. A lelkesülés szent tüzét óvjátok meg; vigyázzatok, hogy szívetek hamuvá ne égjen 1 Szerencsétlen egy élet az, mely azt mondja : eltévedtem, hiába éltem, nem volt érdemes életem az életre; fölséges élet, mikor azt mondhatom életem végén: éltem, küzdöttem és győztem, mert hittem az erkölcsben és kiváltottam azt magamban életté. Kedves, aranyos ifjúságom, tőled is azt várjuk, hogy „váltsd o*
