Prohászka Ottokár: A Zászlónk diákkönyvtára 1. szám Iránytű a magyar diákok számára (Budapest, 1920)
15 Iája jusson eszünkbe. S mikor megkeresztelt minket apostolai, szent Adalbert és szent István által az Ur, keresztanyául a mi szent királyunk magát a boldogságos Szüzet jelölte ki, legyen az a nemzet anyja, oltalmazója és pátró- nája; azontúl a magyar zászlón a szent Szűz képe lengett s szent István, László, Imre, szent Erzsébet, Margit, Jo- lánta, Kinga, az Árpádház dicső szentjei lebegtek a zászló körül s lelkesítették a nemzetet dicsőséges 900 éves harcaiban. Jöjj népem virága, hazám ifjúsága, menjünk föl a hegyre... Ifjúság’, neked erő kell! Kedves fiaim 1 900 év előtt Isten a magyarnak királyt, a királynak szent koronát adott; de a király szívébe vigaszt, a sient korona mellé őrangyalt voltaképpen szent Imre hercegben állított, mert a nemzet jövőjét — egy tiszta, erkölcsös, életrevaló ifjúságnak nevelését, irányítását — ez eseményben biztosította számunkra. Szent Imre herceg eszmény, a magyar ifjúságnak eszménye. Nem trónra ültette őt az Isten, de oltárra állította, nem koronát tett a fejére, de aureolát, dicssugárt fűzött homlokára; nem rendelte, hogy 1038 után, apja után uralkodjék 1—2 évig, hanem százados, évezredes missziót s hivatást adott neki, hogy életet, lelket, lelkesülést leheljen mindazokba, kik e törzsből valók és e hazát erejük s erényük által nemzetük számára fenntartani s biztosítani akarják. Szent Imre e célból, kedves fiaim, mindenekelőtt liliomot zászlóval áll életeken ; e liliomos zászló a tiszta vérnek a
