Prohászka Ottokár: A Zászlónk diákkönyvtára 1. szám Iránytű a magyar diákok számára (Budapest, 1920)

16

zászlója. Már az ószövetségi Szentírás telítve van a tiszta vérnek tiszteletével. Ne ölj : vért ne onts I Ne paráználkodjál : vért ne ronts! Az újszövetségben az evangéliumnak a prologja hangoztatja: Nem kel! nekem állat, ösztönös erő, hanem nemzedék, mely Istenből született, nemzedék, melynek szívében tiszta vér csörgedez, amely a tiszta vérnek a lehét, lelkesülését tudja lelki világában megőrizni, nemzedék, mely szűzi és erkölcsös.

Kedves ifjúság, ez programm és es? meny!

Ezt kívánja, hirdeti szent Imre a XI. század kultúraszegény, de erőteljes, természetes környezetéből, abból a szegényes Fehérvárból, ahol ő még alig lakott házban, csak sátorban. Ez az igazi ifjú, aki körülövezi magát és imádkozik, aki tudja, hogy az ember lelki világában is áldozatokból él. ő letöri magában az állatot, ráneveli magát vágyainak fékezésére, a test és vér ösztöneinek hitből vett motívumok szerint való kialakítására. Ember akar lenni, igazán királyi vér és ezt a méltóságát nemes, tiszta, szeplőtelen erkölcsösségben óvja meg.

Érzitek, kedves fiaim, mit hirdet ez az Imre herceg ? Hirdeti azt az „inexhausta pubertást“, mint Tacitas mondja, azt a ki nem merült ifjúságot. Hirdeti azt az ifjú erőt, amely úr akar és tud lenni elsősorban azáltal, hogy akarni tud, azáltal, hogy parancsolni tud : rámutat arra az ifjúságra, amely az életnek titokzatos vizeit, forrásait fel nem kavarja szentségtörő kézzel ; sürget ifjúságot, mely az Isten élettitkaiba bele nem avatkozik, mielőtt az oltárnál kezet kézben szívet szívért nem cserélt, asszonyhoz nem nyúl; amely elmondhatja, amit Bambergi Ottóról mondtak : szemérmes, mint egy leány, de bátor, mint egy oroszlán.

Ez kell nektek, kedves fiaim, ebben a korban, amely