Rayman János: Az esztergomi hadifogolytábor története és pénzei (2010)
- 136 — 1914. szeptember 8-án az oroszok és szerbek között verekedés tört ki. Az oroszok gyilkos szerbnek nevezték őket, hogy miattuk kellett harcolniuk és idekerülniük. Ekkor már 25.000 fogoly volt a tábor kényszerű lakója. 1914. szeptember 13-án kijelölték az újabb 20 óriásbarakk helyét. Egyes adatok szerint egy ilyen barakkban 600 embert tudtak elhelyezni. Időközben 11.000 szerb és orosz foglyot szállítottak el a táborból, de még mindig maradt 32.000. Ugyanis minden foglyot először idehoztak. Az esztergomi tábor a későbbiekben is hadifogoly elosztó-állomásként működött. 1914. szeptember 18-án újabb foglyok érkeztek, miközben másokat meg elszállítottak. 1914. szeptember 23-án kolerajárvány ütötte fel a fejét. A testileg és lelkileg is rossz állapotban lévő foglyok közt nagy pusztítást végzett a kór. A cirkuszi sátor alatt elhelyezett szerbek közt lépett fel először, akik vesztegzár alá kerültek, de a fertőzés így is átterjedt az oroszokra. A hadifoglyoknak kezdetben csak egy orvosuk volt, Dr. Fonyó János, aki lelkiismeretesen látta el a feladatát és óriási munkát végzett. Lassan jött a segítség, orvosok, kórházbarakk, járvány kórház, patika létesült. Járvány orvosokat is kapott a tábor, de a beállt hűvös idő is jelentősen hozzájárult a járvány elfojtásához. 1914. szeptember 26-án a kolerabetegek egy részét kiszállították a táborból Tokodra. 1914. szeptember 27-én minden fogoly födél alá került. Októberre szerencsére a kolera is alábbhagyott. A sebesült hadifoglyokat hosszú ideig nem vitték a fogolytáborba, hanem Esztergomban, az erre a célra lefoglalt, és ott létesített külön szükségkórházakban ápolták őket. Úgy látszik, az egészségügy igyekezett felkészülni a várható eseményekre. Augusztus 6-án ápolónői tanfolyam indult a gimnázium dísztermében. A Vörös Kereszt Kórházat is felszerelték, 100 ágyán 100 sebesültet tudott fogadni. 50 fő részére Párkányban hoztak létre ideiglenes kórházat. Szeptember végén megnyitották a Kolos Kórház fiókkórházát, az un. Ivanovics házban. Csak a műtétet igénylő sebesülteket hozták a Kolos Kórházba. A Szent Anna zárdában is sebesültek voltak, később még 200 főt az Érseki Szemináriumba helyeztek el. Az Esztergomi Friss Újság munkatársa 1914. október 2-án a III. sz. tartalékkórházba látogatott, melynek a reáliskola falai adtak otthont. (Ma a Levéltár épülete a Deák Ferenc utcában). 68 orosz sebesült gyógyult itt. A kórházat dr. Wilheim József vezette. Két vöröskeresztes felügyelőnője, Koperneczky Boriska és Büttner Róbertné szerzetesnőkhöz illő önfeláldozással gondozta a sebesült hadifoglyokat. Mattyasovszky Mariska, Mohos Manci, Halmos Annus önkéntes ápolónők és két papnövendék volt a segítségük. 1914. október 7-én Linhard tábornok, a tábor parancsnoka megköszönte az Oltáregyletnek a foglyok részére gyűjtött ajándékokat. 1914. október 29-én papokat kértek a fogolytáborba. A 30.000 pravoszláv orosznak is csak egy görögkeleti pópa volt a lelki segítője, de a katolikusoknak még egyáltalán nem volt papjuk. 1914. november 1-én végre elkészült a fogolytábor. Weiner törzsorvos jelentése szerint 1914. november 5- re 20.000 fogoly számára 40 épületben biztosítottak fűthető helyiséget. Azonban jóval több volt a fogoly katona. 12.000 orosz a lefoglalt Sátorkőpusztai épületekben, 1400 a városi téglagyárban, 1200 Tokodon, Ebszőnyben, 1500 Kenyérmezőn és mellette 8000. A régi táborban benn, 5000 embert helyeztek el. Újabb 40 nagy fűthető épületet (barakkot) emeltek, és mintegy 500 embernek újabb ponyvasátort állítottak. Az építkezést úgy akarták lefolytatni, hogy 100.000 embert is el tudjanak helyezni, de erre szerencsére nem került sor. Az épületeket esztergomi épitő iparosok emelték, nyilván a táborban rendelkezésre álló munkaerő fel- használásával. 1914. november 7-én megjelentek a hadsegély bélyegek. Minden címletből 2 fülért a hadiözvegyek és hadiárvák segélyezésére fordítottak. 1914. november 10-én Csemoch János bíboros hercegprímás megbízta Pauer Károly főszékesegyházi káplánt a katolikus foglyok gondozásával, aki magyarul, németül és több szláv nyelven is tudott velük beszélni. 1914. december 24-én előléptetések történtek a fogolytábor tisztikarában. Fábos György a VI. népfelkelő őrzászlóaljtól a gazdasági hivatal főnöke lett, Horváth Győző, Gräfl Andor ezredparancsnok, Linder László dr. főhadnagy lett. 1914. december 29-én érdekes és emlékezetes eseménye volt Esztergomnak, amikor 2700 orosz hadifogoly a Bazilikába vonult, ahol rutén nyelven tartottak szentbeszédet, és orosz karácsonyi énekeket énekeltek. 1915. január 15-én a fogolytábornak küldött újévi ajándékok: 700 ing, 200 alsó, 100 trikó, 300 pár harisnya, 350 férfikabát. 300 mellény, 250 nadrág, 220 pokróc. Esztergomban az első valódi riadalmat a táborban megjelent újabb járványos megbetegedések okozták. Előbb szeptemberben a kolera, majd 1915. február 2-án megjelent a kiütéses tífusz. A várost szerencsére nem fenyegette nagyobb veszély. Linhard vezérőrnagy táborparancsnok szigorú rendet tartott, a tífuszosokat magas deszkakerítéssel szigetelték el a többiektől. Februárban a tábort is lezárták. Ennek és a hathatós egészségügyi intézkedéseknek köszönhetően a városban nem történt fertőzés. A leghatékonyabb módszer az elkülönítés volt.
