Rayman János: Az esztergomi hadifogolytábor története és pénzei (2010)
- 137 — A szerbek jelentős részét Nagymegyerre és Jánossomorjára szállították, a beteg katonák egy részét pedig a to- kodi bányatelep épületeiben helyezték el. A járvány elleni harc legfontosabb része a megelőzés volt. A foglyoknak kötelezően előírták a fürdést, ruháikat és fehérneműiket gőzfertőtlenítő gépekben fertőtlenítették. Hét ilyen gép működött a táborban. Külön féregirtó részleget is felállítottak. Három nagy kemencét épitettek, melyekben, míg a foglyok fürödtek, ruháikat vették hőkezelésbe. A fekhelyeket és a takarókat gyakran szellőztették, hetenként kétszer szódával és szappannal súrolták a padlókat és a falakat. A táborba látogató királyi biztos, gróf Károlyi Gyula elismerőleg nyilatkozott az eredményes erőfeszítések láttán. Az viszont tény, hogy a tábor temetőit elsősorban a járványok áldozatai töltötték meg. Az eddig feltárt adatok szerint a Kenyérmező térségében 11 katonai temetőben 4378 halott nyugszik, beleértve az őrszemélyzet halottait is. Még 1916. november 12-én is helyeztek el sebesült katonákat Szenttamáson az iskolában. 1917. elején viszont már csak 6300 hadifogoly volt a táborban. Az egészségesek a mezőgazdaságban és a környék ipari üzemeiben dolgoztak. 1918 nyarán újra felduzzadt a tábor, amikor a fogolycserék miatt a külső munkákra küldött foglyokat visz- szahívták. 1918. november 14-én az esztergomi 26-os gyalogezred maradéka hazatért a frontról. A tábor kapuit az őszirózsás forradalom nyitotta meg. Az őrök és a fogoly katonák közül is sokan hazaindultak. Voltak, akik a vörösökhöz csatlakoztak. De legtöbben maradtak és várták a hazaszállításukat. 1918. december 9-én tengerészek érkeztek Esztergomba. Rovásukra írták a tábor telj es kifosztását. A tábori pénztárat elrabolták, Kaufmann raktárait feltörték, és minden mozgatható értéket elvittek. 1919. június 21 -én kiadták Esztergomban az 1 és 2 koronás címletű szükségpénzeket, az ún. „Szokob” pénzeket. 1919. augusztus 14-én érte el Esztergomot a román katonai megszállás, amely október 10-ig tartott. 1919. november 10-én Horthy Miklós látogatott a városba. Sajnos a táborról és kényszerű lakóiról sok a hibás, egymásnak is ellentmondó adat, amelyet az egymásról másoló írások folyamatosan szaporítanak. Gyakran olvasni, hogy közel 2 millió fogoly fordult meg az ország legnagyobb fogolytáborban és az állandó létszáma 100 000-120 000 főt tett ki. Jól értesültek szerint 100 000 halottat temettek itt el. Hogy ezek milyen nagy számok, álljon itt, hogy ekkor Esztergom vármegye lakossága 90 000 fő volt. Elég azonban csak annyit hozzátenni, hogy a cs. és kir. Hadügyminisztérium 1918. október 27-én összesített adatai szerint a Monarchia területén mindösszesen egy millió háromszázezer hadifogoly volt. Érdemes a részleteit is megtekinteni.4 Számlázás tiszt legénység Orosz 989 855 654 Szerb 560 88 727 Montenegró 6 5 407 Olasz 9 630 369 439 Román 7 3 047 Francia 16 540 Angol 44 321 Amerikai 2 1 Összesen: 11 254 1 323 036 Ezek közül 3-400.000 katona a magyar mezőgazdaságban dolgozott. 250-270 000 főt a közös hadsereg hadtáp területein vettek igénybe. 140 000 foglyot átadtak a németeknek. Természetesen ezek a számok szinte naponta változtak, de sem a százezer esztergomi fogoly, sem a két millió átmenő fogoly nem akar kijönni belőle. A valóságban többnyire mintegy 100-120 000 foglyot tartottak őrizetben az összes magyarországi hadifogoly- táborban. A mezőgazdasági munka téli szünetelése idején nyilván jóval többet. A táborok állandó lakóinak többsége beteg, vagy munkára alkalmatlan gyenge volt, akiket a járványok tényleg tizedeltek. A Magyarországra került hadifoglyok nagy része valóban megfordult Esztergomban. A tábor tényleges létszáma pedig csúcsidőben tett ki mintegy 30 000 főt. Érdemes megjegyezni, hogy ekkor Esztergom lakossága a 18 000 főt sem érte el. Miután 1915-től a táborlakók egy jelentős részét mezőgazdasági és ipari munkákra adták ki, néha 5000 főre is lecsökkent a létszámuk. 4 Hadifogoly magyarok története. Szerk.: Baja Benedek, Dr. Lukinich Imre, Pilch Jenő, Zilachy Lajos. Atheneum Budapest [1930]. I. kötet 75.
