Rayman János: Az esztergomi hadifogolytábor története és pénzei (2010)

- 135 3. kép Orosz katonák várakoznak az esztergomi táborban (1916. 03. 11-én Esztergomban feladott lap)

Ausztriában és Magyarországon rekedt orosz, francia, szerb, angol alattvalókat, egy csapat orosz és szerb tiszttel. Köztük egy orosz tábornok is volt. Ápolt, tágas szobákban kaptak szállást, a maguk költségén külön étkezhettek. Egy francia 6000 koronát tett aranyban a tábor pénztárába, ebből pezsgőzött és volt pénze kenyérre. 4 fillér volt ekkor egy vékony szelet kenyér ára. Kezdetben ilyenekről számoltak be a lapok. Utcai látványosságot jelentett Esztergomban, amikor szeptemberben orosz tiszteket kísértek a városi fürdőbe. Az összegyűlt bámészkodók megjegyzéseire másnap az Esztergom és Vidéke így reagált: ,,aki orosszal akar kikezdeni, menjen a csatatérre, ne pedig fegyvertelen foglyokkal éreztesse /elsőbbségét. ”

A korabeli sajtóból a fontosabb események továbbra is követhetők.

1914. szeptember 2. Újabb 3000 orosz fogoly érkezett.

1914. szeptember 3. Megint 1600 hadifogoly érkezett. Orosz katonák, köztük lengyelek is vannak. A hírek szerint a szerbeket el fogják szállítani ebből a táborból.

1914. szeptember 4. Megérkezett az orosz sebesültek első szállítmánya is Esztergomba. A 47 sebesültet a Szent Anna zárdában helyezték el.

A később érkező foglyokat a strázsahegyi szőlők és a Wimmer telep alsó részén elterülő legelőkön, a puszta földön helyezték el sodronykerítés között. Amikor már itt sem volt hely, a Strázsahegy másik oldalán a rózsavölgyi domb hajlatában helyeztek el újabb katonákat. (3. kép) Közben folyamatosan építették a tábort, mivel a foglyok száma már tízezer fölé emelkedett. Mivel még élt a remény a háború gyors befejezését illetően, ezért az ideiglenes megoldás is elfogadhatónak tűnt. A tél viszont közeledett, a háború meg csak nem akart befejeződni, a foglyok pedig egyre csak érkeztek. Világossá vált, hogy tartós, télen is lakható táborra van szükség.

Első megoldásként a Timok divízióból elfogott szerb katonák egy részét két nagy cirkuszi sátor alatt, más részüket a halastóba vezető csatorna felső folyása mentén helyezték el. A tábor eközben egyre terjeszkedett. Beépült a legelő a Kesztölci út jobb oldalán, majdnem a Sátorkőpusztáig.

Az olaszok hadba lépése után olasz foglyok is érkeztek, és újabb területet vettek igénybe. Az olasz tiszteknek négyszegletes, földszintes épületet emeltek, amelybe a háború után az Állami Fiúnevelő Intézet került.

A tábor területén uszodák és fürdők létesültek, amelyek melegvíz szolgáltatásra voltak berendezve. Elsősorban a tiszteknek, de a legénységnek is rendelkezésre álltak. Raktárak, tiszti házak, barakkok, szennyvíztisztító telep létesült. Utcákkal és terekkel, jól burkolt utakkal, csatornázva, világítással, jól felszerelt kórházzal a tábor valóságos „várossá” nőtte ki magát. Egy barakk épületben görög-keleti istentisztelet részére templomot is avattak. Orosz kézművesek dolgoztak rajta, és orosz művészek festményei ékesítették az ikonosztázát. Az őszirózsás forradalom napjaiban sajnos összetörték az ikonokat, és mindent elpusztítottak.