Medicina és vers - Kolos füzetek (Esztergom, 2019)
mind utat lel szívem felé, mely vigaszt adón rátapad. Orvos lettem. A szenvedés már ismerős. De felkavar mégis minden új arc nyomán. Nem megszokható. Diadal ritkán boldogít. Keresem az enyhítő szót, gyógyvarázst s ha fűben, fában lelhetem, vagy odún, fészekben tanyáz - mit nem emberkéz alkotott - az istenadta nedveket hitembe csomagolgatom s fűszerezi a szeretet. Puha színek, halk illatok s egy édes, mézes, szűrt zene ? Oh, álmodozni csodajó! De más az élet üteme. S a sebzett, szorgos kis malom ha elfárad, én Kedvesem, hozzád bújok majd szomjazón s feltöltődik a szíveden. Reményik Sándor: Az orvos Id. dr. Imre Józsefemlékének S nagy orvosnak a szobája falán: „Jézus, az Orvos.” 1996. Egy képet láttam drága, öreg úrnak 51
/
