Medicina és vers - Kolos füzetek (Esztergom, 2019)

Ül az ágyszélén szelíd-komolyán.

Az ágyban fekszik egy beteg leány. Csak ül és fogja a leány kezét És néz rá hosszasan,

Tekintetében gyógyító erő,

Áldás és béke van.

A nagy orvos, a drága öreg úr Azóta elpihent.

De emlékéből, mint a fali képből Sugárzik az erő S leszáll a szívemre a csend.

O ama názáreti örök Orvos Hű követője volt.

A beteg fölé szívével hajolt.

Nem mondotta sokat:

Uram, Uram.

De: „Aki cselekszi az én igémet” - Az velem van.

És én most minden igaz orvos arcán, Ki szeretettel fogja meg kezem,

Az ő arcát s az örök Orvos arcát Éelismerem.

Reményik Sándor 1890-1941

1934. október 13