Medicina és vers - Kolos füzetek (Esztergom, 2019)
A dombon medve, égen óriás hal. És medvék és halak megett az első jel: csuklással, horkanással az őszi őrület. Negyven leszek. Gyerünk. Nem értem én sem. De nem riaszt, de vállalom. Követ leszek talán s kezed fehéren galamb jobb vállamon. Elválik egykor, ki miért akarta mindezt, - s ha nem is válik el! Tanultam igy is: nem várok szavakra, ha senki sem felel. Gyors oszlopot gyúr a fél az avarból s futva a vízre rakja ki. Felnyúlok én is tán, ha összemarkol, ki ráz most hullani. Semmi felettem és semmi alattam. Mint a forgószél, ott a szél kerengek, merre? Csak te légy karomban, csak te ne félj. Minden tagom fáj, mindet érzem; fájok: vagyok! Illyés Gyula: Doleo, ergo sum Gyűlölöm és nevetem ezt az állapotot. 14
/
