Medicina és vers - Kolos füzetek (Esztergom, 2019)

Fazekas Mihály: Végbúcsú

Elunván már várakozni A világ jobbúlásán,

S haszontalan gondolkozni A szív titkos forgásán, Szegény testem bár nem óhajt Jó leikétől elesni,

De ez őrá keveset hajt,

S jobb hazát megy keresni. Barátim! kik türhetétek, Elnézvén sok hibámat,

És édessé tehetétek Sok keserű órámat,

Én a kétség nagy kárpitját Imé már elérhettem, Mellynek eddig titkos nyitját Ésszel fel nem érhettme, Már ajtaja felén vagyok,

Már küszöbén lépek bé,

S íme mindent idehagyok, Csak titeket veszlek bé.

Fazekas Mihály 1766-1828

Illyés Gyula: Betegen, ősszel

1.

Minden bokor külön munkálkodik serényen. Mily szorgalom, öröm, gyors kapkodás a fényen, a szélben futkosó füvön, fürtön, telő gyümölcsökön.

12