Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
A vértanúság kohójában
kilépni a bíboros - tekintetbe véve a döntése következményeit a Kádárrezsim idején - nem akart. A külföldre távozás lehetősége többször is felmerült. Szemben az elterjedt állásponttal, miszerint Mindszenty valamiféle megmagyarázhatatlan és értelmetlen csökönyösséggel küzdött volna ez ellen, meg kell állapítanunk, hogy adott körülmények mellett és feltételek teljesülése ellenében kész lett volna erre a fájdalmas döntésre. Úgy vélte, helyzete és személye „alkupozíciót” teremt: ha a magyar kormányzat hajlandó enyhíteni a katolikus egyház jogfosz- tottságán, ha engedményeket tesz a lelkipásztorkodás terén (hitoktatás, egyesületek, sajtó), akkor kész távozni. A magyar fél természetesen nem is gondolt ilyesmire, sokkal inkább kemény üldözéseket léptetett életbe (kimagaslik a közvetlen megtorlás időszaka mellett 1961),369 emellett pedig magasabb fordulatszámra kapcsolták a békepapi mozgalom kifejlesztését, tagtoborzását és pozíciókba juttatását, mindezt állami propagandával fűszerezve (ME 481-487).370 A VÉRTANÚSÁG KOHÓJÁBAN soha senkinek a legkisebb terhet nem jelentette. Sőt, érdeklődéssel tekintettünk rá és jó érzéssel töltött el mindannyiunkat a tudat, hogy közöttünk van egy kegyes férfiú, akinek a jelleme kisugároz ránk... Az igazság az, hogy a bíboros jelenléte fokozta a budapesti diplomáciai poszt vonzóerejét (...). Néha még tréfálkoztunk is - és Mindszenty derült is rajta - s nem kis büszkeséggel emlegettük, hogy mi vagyunk az egyetlen követség a világon, amelynek a lelkésze egy bíboros.” Idézi: Közi Horváth, J., Az igehirdető Mindszenty, in Mindszenty, J., Hirdettem az Igét. Válogatott szentbeszédek és körlevelek 1944-1975, Mindszenty Alapítvány, Vaduz, 1982,13-53, itt: 29. 369 Erre az esztendőre esik az úgynevezett első regnumi per (a második négy évvel később volt), amelynek során többek között Werner Alajos atyát is elítélték. A perben felbukkant az 1956-os forradalom kapcsán kiadott pápai dokumentumok terjesztésének vádja, illetve a Mindszenty személyére való utalás. Ehhez ld. Mészáros, I., Harangszó a tornyokból, harangszó a lelkekben, in Erősítsd meg testvéreidet! Magyar vonatkozású pápai üzenetek 1456-ból és 1956-ból (szerk. Mészáros, I.), SzIT, Budapest, 2006, 9-64, itt: 55k. A hatvanas évek többi, ifjúsági katolikus csoportosulások ellen szervezett nyomozásai során is keresték-kutatták a pápa, illetve a hercegprímás szavainak legépelt szövegeit, vö. uo. 53-55. 370 1956 után nemcsak hogy nem változott az egyházpolitika, de még az 1964- es részleges vatikáni megegyezést követően is a régi mederben haladt előre - egészen a rendszerváltozásig, amikor még a legutolsó pillanatokban is az MSZMP egyik maradandó vívmányának nevezték „az egyház anakronisztikus politikai és szellemi hatalmának megtörését”, ld. Kahler, F„ Tempora mutantur... avagy gondolatok a Vatikán új keleti politikájáról (Ostpolitik), Mindszenty József bíboros 205
