Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
A vértanúság kohójában
Mielőtt megkezdődtek volna a vatikáni-magyar tárgyalások (1964), a Szentszék elküldte Franz König bécsi bíboros érseket Budapestre, hogy beszéljen Mindszentyvel (1963. április).371 Ő lett később a fő kapocs a Szentszék s a prímás között.372 A Szentatya közelségének szép jele volt, hogy 1965-ben a bíboros szép aranykelyhet kapott az aranymiséjére, már VI. Pál pápától (ME 475). A prímás nem értett egyet a kibontakozni kezdő Ostpolitikkal.373 Ellenérzésének oka részben az volt, hogy (s ez ténykérdés) a szentszéki küldötteket tudatosan és rosszindulatúan félretájékoztatták, magyar- országi tartózkodásuk alatt megfigyelték, lehallgatták;374 másrészt pedig a helyzet felmérése terén mások voltak az alapelvek. Két nézőpont került szembe egymással: az ellenállás a végsőkig, akár a totális vértanúság révén is, felszámolva adott esetben az egyház minden intézményes struktúráját; vagy egyfajta modus non moriendi, biztosítva mindenáron a püspökség, a papság és a szentségkiszolgáltatás elégséges mértékét. E kettő közül vajon melyik szolgálhatott (volna) a lelkek javára? Mindszenty álláspontja közismert.375 A Vatikánét Achille igazságáról és engedelmességéről, in Ki volt Mindszenty József? Jubileumi évkönyv (szerk. Kahler, F.), Don Bosco, Budapest, 2005, 91-125, itt: 101. 371 König bíboros látogatásairól Id. ME 474, 152. lábjegyzet. 372 Minderről ld. Somorjai, Á.-Zinner, T., A Szabadság térről Washingtonon át a Vatikánba - és vissza. Mindszenty József bíboros, prímás, esztergomi érsek követségi levelezése az Apostoli Szentszékkel 1956-1971, Veritas, Budapest, 2015. 373 A kérdéskör alaposabb kifejtését nyújtja: Szabó, F., A Vatikán keleti politikája közelről. Az Ostpolitik színe és visszája, JTMR - L'Harmattan, Budapest, 2012, 285-289 (Az Ostpolitik és Minszenty életműve). 374 Ezen tényező súlyával maguk a szentszéki tárgyalók sem voltak mindig tisztában. Magyarországon sokszor a békepapi mozgalom képviselőivel találkoztak „a magyar egyház képviseletében”, akik ugyanazt erősítették meg, ami már Rómában is tudomásukra juthatott: a kommunisták által elvárt hazugságokat, csúsztatásokat és féligazságokat. A hiteles, hitvalló életű papok nemegyszer nem tudtak, vagy (a megfigyelés és lehallgatás miatt) nem akartak őszintén és nyíltan beszélni a vatikáni küldöttekkel. A témához ld. még: Török, J., Mindszenty József bíboros és a Vatikán keleti politikája, in Mindszenty József emlékezete (Studia Theologica Budapestinensia 13) (szerk. Török, J.), Márton Áron, Budapest, 1995, 91-108. 375 Ezzel messze nem volt egyedül, ezt mutatja Barankovics IsTVÁNnak a kádári „új” egyházpolitikát értékelő, New Yorkban megjelentetett írása: Egyházpolitika 1963-ban, in KM 49-58, aminek a végkövetkeztetése: „Minden eddigijeiből arra A SZENT ÉLETŰ BÍBOROS 206
