Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)

Elindulás az élet útján

„Meleg otthon volt az én szülői házam, az imának és az erényes életnek melegágya. És ennek a csendes, falusi otthonnak a melegét és fényét édesanyánk sugározta ránk páratlan szeretetéből.”

ELINDULÁS AZ ÉLET ÚTJÁN

„Emlékezem ifjúkorod hűségére” (Jer 2,2) SZÁRMAZÁS ÉS CSALÁD

Pehm József 1892. március 29-én született a Vas vármegyei (Csehi) Mindszent községben, Vasvárhoz közel. Kemeneshátnak nevezik ezt a területet, amely a mai 8-as főúttól délre, a Zalai dombság irányában elnyúlik. A Mindenszentek titulusát viselő plébániatemplomát először a XIV. században említik, bár alapjait a XIII. században rakták le.31 A környék előbb a Vasváriak, majd azt Ostffyak birtoka volt. A török idők alatt elnéptelenedett - ezt az a tény is magyarázza, hogy a Budáról Székesfehérvár érintésével a Dunántúl szívén át, Körmend és Graz felé vezető hadiút közelében feküdt (melynek nyomvonala nem volt azonos a mai elsőrendű főútéval), így mind a török, mind a császári seregek gyakran megfordultak errefelé, állandó zaklatásnak, rablásnak, kettős sarcolásnak kitéve az amúgy is szegény lakosságot.32 A falu újratelepülése a XVII. század végén, a felszabadító harcok idején indult meg, de csak 1756-ban vált újra önálló plébániává. A hódoltság utáni korszakban több nemesi családnak is volt birtoka a közelben.

A helyi családok - hasonlóan a közeli Zala megyéhez - erős katolikus kötődéssel bírtak, jellemző volt a sok gyermek, a kiterjedt

31 A településnév „Csehi-” előtagja 1549-ben tűnik fel először írásos dokumentumban.

32 Hogy a török idők „öröksége” mennyire hatott még a XX. században is, azt Pehm József zalaegerszegi plébános korában ismerte fel igazán. Vas és Zala vármegyék, amelyek ekkor a harcoló felek felvonulási területeként, végvársávként szolgáltak, rengeteget szenvedtek, s a kettős pusztítás elirtotta a falvakat, kipusztította a lakosságot, ehhez Id. ME 40.

39