Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
Az életszentség
az emberi „gyöngeségek” mutatják meg, milyen hatalmas kegyelem, milyen kivételes életszentség lakozik az adott ember lelkében. Igaza van Gerhard Ludwig Müllernek, amikor ezt írja: a kanonizált szentek „nem egy kivételes erkölcsi maximális teljesítmény által különböznek a többi mennyei szenttől és a földi Egyház tagjaitól, hanem szabad készségük révén, amely által megnyíltak az isteni kegyelem előtt, amelyet mások és az Egyház épülése javára kaptak (vö. lKor 12,7)”.21 Ők azok „a megszentelő kegyelemben beteljesült hívők, akik a halálban bementődtek Isten örök életébe”.22 A tökéletesség tehát egy adott életben, a konkrét körülmények és lehetőségek függvényében megvalósult beteljesülés a kegyelemben, amely által a hívő létezése az isteni élet tanúságtétele lesz. Nem az emberi természet tökéletessége ez, hanem a kegyelemtől való átjártság teljessége, amely mint belső szentség „integrálja az élet egész megragadható tágasságát”,23 még a gyöngeséget, elégtelenséget, töredékességet is. „A szentek nem egy egyháznak nevezett, absztrakt üdvösség-intézmény »szerencsés nyertesei«, akiket hősies fokon gyakorolt erényeik példaként emelnek ki a »normális« hívők bűnös hétköznapjaiból, és akikkel szemben éppen ezért a szenteknek kijáró tisztelettel kell adózni; a szentek sokkal inkább Krisztus konkrét, üdvösségre vonatkozó, egyháznak adott ígéretének a megvalósulásai.”24 Mindszenty József sorsában ennek a szempontnak különös jelentősége van, hiszen ő nemcsak életében, de halálában sem volt az egyház „szerencsés nyertesének” nevezhető. Emlékezete éppolyan zaklatott, mint egész földi pályája. Olyan kifogásokat és szempontokat hoznak fel ellene, amelyek megkérdőjelezhetik politikusi vagy államférfiúi nagyságát - ám a lényeget, az életszentség kérdését nem érintik. Olyan hívő volt ő, aki a börtönben, a nagykövetségen és a külföldi számkivetésben is szó szerint belekapaszkodott - egy szentképen keresztül - abba a 21 Ehhez ld. még KEK 2045. 22 Müller, G. L., art. Heiligenverehrung. VII. Spirituell, in LThK3 4, coll. 1301-1302, itt: 1302. 23 Rahner, K„ i.m. col. 131. 24 Schulz, W., art. Heiligsprechung, in LThK3 4, coll. 1328-1331, itt: 1330. A SZENT ÉLETŰ BÍBOROS 30
