Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)

Az életszentség

AZ ÉLETSZENTSÉG

Krisztusba, akinek legyőzetése ténnyé vált számára, ám győzelme mindvégig, s ma is, remény maradt. Ilyen értelemben az esztergomi sírfelirat is (melyet Ladocsi Gáspár nyugalmazott tábori püspök szövege- zett) pontosan ezt a kegyelmi, ígéretszerű valóságot ragadja meg: „Vita humiliavit - mors exaltavit”, azaz: az élet megalázta - a halál felmagasztalta. Amikor életszentségének kérdését firtatjuk, akkor a krisztusi kegyelem és üdvígéret teljességének és tökéletességének az ő személyében, életében és halálában kibontakozó távlatát kell mérlegre tennünk.

ÉLETSZENTSÉG ÉS SZENTTÉ AVATÁS

Amikor tehát felmerül a kérdés, szent-e valaki, alkalmas-e a szentté avatása, akkor nem egyszerűen az egyszemélyes hősiességet vagy nagy- szerűséget kell szemügyre vennünk. Ennél jóval többről van szó. „A szentté avatás által az egyház nem elsődlegesen a Krisztus követésében megvalósuló személyes teljességre való törekvést ismeri el, még ha ez természetesen részét is képezi annak; és a szentté avatás a nem pusztán az ember egyéni üdvözülésére irányuló teológiában több, mint az erények hősies fokon való gyakorlása, a példás követésre való ösztökélés értemében; egyháztani értelemben a szentté avatás az Egyház önvallomása. ..(...) Minden szentté avatás az Egyház önmagára vonatkozó kijelentése, amelyben kifejezésre jut az Egyház eszkatologikus tudata, amely arra jogosítja, hogy már most szentként nevesítsen meghatározott személyeket.”25 Egyszerűbben megfogalmazva: amikor az Egyház oltárra emel valakit, teljes hívő bizonyossággal állítja nem egyszerűen azt, hogy az illető személy elérkezett Isten országába, hanem azt is, hogy benne, teljes létében megvalósult a kegyelem és üdvösség sajátos teljessége.26

25 Uo.

26 „Az Egyház egyes híveket kanonizálva, szentté avatva, azaz ünnepélyesen kinyilvánítva, hogy hősiesen gyakorolták az erényeket és Isten kegyelméhez hűségben éltek, elismeri a szentség benne élő Lelkének hatalmát, és erősíti a hívők reményét azáltal, hogy a szentekben példaképeket és közbenjárót ad nekik” (KEK 828).

31