Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
Az életszentség
AZ ÉLETSZENTSÉG- az életszentséget. Aki egy-egy képkockát néz, azt elemzi, s végül sok-sok képkocka precíz analízisének az eredményeit matematikailag összegezve akar valamiféle végső summát kimutatni, kudarcot vall. Isten kegyelme s az emberi élet egy állandó dinamikában találkozik újra meg újra az életút során, s ezen érintkezési felületekből szövődik egybe az életszentség isteni-emberi szövete. „Miként a tapasztalat mutatja, nem mindig a pszichés harmónia a kegyelem kapcsolódási pontja; a kegyelem olykor a testi betegségen, a pszichés diszharmónián és hasonlókon keresztül kapcsolódik [az emberhez].”18 Egy börtönben megkínzott, kemikáliákkal „kezelt”, pszichésen meggyötört ember is tud a kegyelem hordozója lenni, s éppen teljes lepusztítottságában az életszentség példájává válni. Ilyenkor a „tökéletesség” messze nem valamiféle emberfölöttiséget takar. Azt mondja ki, hogy „az embernek a kegyelem felkínálására adott válasza megközelítőleg teljes”19 - ahogyan abban a helyzetben, azon körülmények között ez lehetséges, hiszen itt a „teljesség” állítmánya egzisztenciális értelemben áll.20 A kolostori lét védettségében és oltalmában teljes életét leélt személynél ez radikálisan mást jelent, mint a diktatúra börtönének poklában szó szerint ronccsá lecsupaszított hívek, szerzetesek, papok és főpapok esetében. Olykor már azt is a kegyelemnek való „megközelítőleg teljes” átadottságnak kell tekintenünk, hogy egy személy a testi-lelki kínzások közepette megőrizte, még ha egy egész életre sérülten is, ember voltát és egyéniségét. Aki úgy véli, hogy „az igazi szentek” úgy lépnek ki minden gyötrelemből, mintha éppen aznap születtek volna, olyan lelki ártatlansággal, érintetlenséggel és integritással (mivel a „tökéletesség” és a „kegyelem” téves értelmében ennek szerintük így kell lennie), az komoly tévedésben van. A kegyelem megőrzi vagy segít újraszülni a derűt, a reményt, a békét - de nem tünteti el a sebeket, amelyek azután már mindvégig jellemzik a hitvalló életét. Sokszor éppen ezek 18 Truhlar, K. V„ i.m. 250. 19 Ld. uo. 20 Ld. Rahner, K., i.m. col. 131. 29
