Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)

Az életszentség

és a szeretet tökéletességére” (II. vatikáni zsinat, Lumen gentium kezdetű dogmatikus konstitúció az egyházról, nr. 40).

Természetesen azonban a szeretet mint átfogó valóság az emberi mivolt eltérő szintjein más és más magatartásformák által valósul meg: ezeket hívjuk erényeknek. A szeretetben betelő tanítványiság mást jelent egy házaspár, és mást egy szerzetes, egy pap életében. Az első esetben részét képezi a testiség, míg a másodikban éppen az arról való tudatos lemondás lesz az életszentség jele. A szeretet tehát összefoglalja, egybefogja, összegzi az összes parancsolatot (vö. Róm 13,9-10; Gál 5,14), ugyanakkor maga is a legeltérőbb megjelenési formákban mutatkozik meg egy hívő ember konkrét életében. Minden erény már önmagában is érték, de igazi jelentőségét a szeretetben nyeri el: dicséretes dolog a szüzesség, de akkor válik igazán krisztusivá, ha az Isten országáért érzett szeretet a motivációja. Önmagában véve sarkalatos erény az erősség, de csakis a szeretet ad olyan alakot neki, amelyben nem lesz másokat sebző, sértő. Mindenáron törekedni kell az igazságosság betöltésére, ezt azonban nem tehetjük szeretetlen, irgalmatlan módon, mert így végül azt veszítjük el, amit meg akarunk őrizni. „Minél inkább önnön tudatára ébred a szeretet, és a többi erény minél inkább általa »formálódik«, annál érettebb a szentség.”16 Az életszentség tehát lépésről lépésre bontakozik ki az ember életében, a megmutatkozó erényekben válik nyilvánvalóvá, s folyton úton van, változik és érlelődik.17 Egy szent életének vizsgálata éppen ezért soha nem azt kérdezi: „Ebben a helyzetben, abban az adott pillanatban tökéletes volt-e ez az ember?”, hanem: „Milyen nyomai vannak Istennek s a kegyelem működésének az életében, hogyan halad előre a szeretet útján, miként törekszik egyre tökéletesebben követni Jézust?” Úgy állunk meg a szent életével szemközt, mintha filmet néznénk: az utolsó jelenet tetőzi be az egész alkotást, az pecsételi meg - a folyamat egészét tekintve

16 Truhlar, K. V., art. Heiligkeit, in Herders Theologisches Taschenlexikon (szerk. Rahner, K.), vol. 3, Herder, Freiburg i.Br. 1972, 246-251, itt: 247k. Vö. a szeretet „irányítja, formálja és célba viszi a megszentelés minden eszközét” (LG 42).

17 Ehhez ld. Rahner, K., art. Heiligkeit (des Menschen). II. Dogmatisch, in LThK2 5, coli. 130-131.

A SZENT ÉLETŰ BÍBOROS

28