Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)

A vértanúság kohójában

A VÉRTANÚSÁG KOHÓJÁBAN

már kevés alvással beérjük: a 10 órának a felére sincs szükségünk” (ME 379k).341 Nehéz órák ezek, amelyekben a siralmak, a meddő töprengések letargiába, depresszióba, akár őrületbe is kergetnek egyeseket. Ráadásul még a kínzás eszköze is ez az idő: hiába alszik el végre a rab, újra meg újra felébresztik. Fekvéskényszer a sötétben, gyötrő álmatlanság... álmok cikáznak ilyenkor, a megélt élet, a múlt képei, arcok... Apránként azonban mindent átsző a szorongás. „Amikor kiszabadultam, a nyomasztó, szorongó elemek azonnal eltűntek az álmaimból. Szabad embernek nincsenek rab álmai” (ME 384).

A nappali és éjszakai üresjáratok, tehetetlen idők természetesen teret nyitottak az elmélkedés, az imádság előtt. Elgondolkodtató, hogy hányszor idézi az Emlékiratokban a bíboros a nem éppen erkölcsös életű O. Wilde-ot - ő írta börtönbeli megtérésekor: „Kőszív is megtörik” (ME 385). Ilyen értelemben a börtön a kegyelem helye és ideje is az ember számára, a legkeményebb és legcudarabb „lelkigyakorlat”. „A börtön szenvedéseiben és nagy magányában Isten oly sokszor nyúl a mindenki által elhagyott ember után - rég eltemetett vallási igazságok mozdulnak meg és ébredeznek a lélekben. (...) Nagy megtérések és számos visszatérés történetéről tud a katolikus Egyház. És mennyien léptek megtisztult lélekkel az örökkévalóságba!” (ME 385)

A misézés az első kilenc hónapban teljesen lehetetlen, utána egy-egy alkalommal válik lehetségessé. Amikor később állandósul a lehetősége, akár két-három óráig is eltart: átélt imádság, eleven elmélkedés lesz a cellában a liturgia (ME 395). A vallási élet ilyen körülmények között „megcsonkított”: megmaradt a böjt,342 a gyónás helyett napi kétszeri tüzetes lelkiismeret-vizsgálat, erénygyakorlatok, triduumok,

341 Ehhez nem árt még hozzátennünk, hogy Mindszenty egész életében rossz alvó volt, kevés időt töltött ágyban, „...nagyon rossz alvó volt, éjjel készült (...) a prédikációira, beszédeire és előadásaira. Az újság részére írt kommentárjait is az éjjeli órákban írta. Ritkán aludt többet, gyakran kevesebbet, három-négy óránál” - olvassuk zalaegerszegi évei kapcsán (KH 25). Ez nem változott Veszprémben s Esztergomban sem. A kényszerű fekvés így valóban büntetés és fizikai kín lehetett számára.

342 Vasárnap nincs hús, de pénteken biztosan van ebédre s vacsorára is - a bíboros kitartó ellenállása végül hatott, felcserélték a két nap „menüjét”, Id. ME 388.

189