Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)

A vértanúság kohójában

élt vissza ezekkel a helyzetekkel, ami nemegyszer a rabok halálához vezetett.326

Ahogy Mindszenty bíboros állapota kissé javult, igyekezett jogilag is rendezni a helyzetét (ME 344-346). Mivel elsőfokú ítéletét nem kapta kézhez, ez ügyben levelezni kezdett: többször írt az igazságügyminiszterhez. Válasz híján írt a püspöki karban elnöklő Grősz József kalocsai érseknek is: ebben sajnálkozásának adott hangot, s sürgette a kiegyezést az állammal - miként arról az MTI is beszámolt.327 A püspöki kar természetesen tisztában volt azzal, hogy ez nem tekinthető teljességgel szabadon fogalmazott írásnak, a bíboros elképesztő nyomás alatt állt. Mindszenty szerint a püspöki kar „érdemben nem foglalkozott vele” (ME 345), ez azonban nem teljesen helytálló: foglalkoztak a levéllel, ám „csapdában vergődtek”: az állam - kihasználva a helyzetet - siettette a tárgyalást, a pápa azonban expressis verbis megtiltotta.328 A kiúttalannak tűnő helyzetben a hercegprímás már arra is elszánta magát, hogy leleplezi a kényszervallatást és akaratbénító eljárásait. Erre azonban nem nyílt lehetősége. Ügyvédjét sem látta többet. A Népbíróságok Országos Tanácsa tehát - perújrafelvétel nélkül - 1949. július 6. és 8. között tárgyalta másodfokon az ügyet,

A VÉRTANÚSÁG KOHÓJÁBAN

326 Nagy valószínűség szerint Mindszenty József segédpüspöke, Boldog Meszlényi Zoltán vértanúhalálának a kiváltó oka is az ilyen „lassú gyilkosság” volt: az eleve gyenge szervezetű, szívbeteg embert ablaktalan, fűtetlen zárkába csukták, s itt betegségben halt meg. Halálának időpontja nem tisztázható a rendelkezésre álló dokumentáció alapján. Egyes vélemények szerint 1950. június 29-i letartóztatása után háromnegyed évvel, 1951. március 4-én hunyt el, mások szerint csak később, 1953. január 11-én. A boldoggá avatáskor az első álláspont alapján tűzték ki emléknapját (március 4.). Akár így, akár úgy, mindkét esetben a téli, télutói hideg, a rossz bánásmód és megbetegedés végzett vele.

327 Ld. MO 3,300. Az eredeti levél és az egri érseknek küldött másolat megtalálható a levéltári anyagban, Id. ME 344, 6. és 8. lábjegyzet. Ld. még VJ 166k.

328 BM 2, 946.

183