Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)
A vértanúság kohójában
a vádlott nem volt ekkor jelen. Az ítélet július 9-én született meg,329 amelyet a bíboros augusztus 14-én vett kézhez.330 A február 8-tól augusztus 14-ig tartó időszak a bizonytalanság fél éve volt. Mivel az ügyész fellebbezett, ez alatt a hat hónap alatt nem volt biztos, hogy érvényben marad-e az élethosszig tartó fegyház ítélete, vagy halálbüntetésre módosítják azt. Élek-e, halok-e? Sokszor kellett foglalkoznom ezzel a gondolattal. Eleinte győzött az életvágy. Azért kívántam élni, hogy dolgozhassam népemért és egyházamért. Ennek a lehetősége azonban egyre halványult, s hajoltam afelé: jobb lesz meghalni. Március 19-i szentmisém alatt Szent József ünnepén a halált már készséggel elfogadtam magamban.331 Azt is mondhatnánk, hogy az eltelt hónapok belső zarándoklata, lelki keresztútja elért a végéhez. A még Esztergomban megtett első lépések, az előkészület, a pokoljárás az Andrássy út 60.-ban, a tárgyalás és A SZENT ÉLETŰ BÍBOROS 329 Szöveghű közlés: A Mindszenty-per (szerk. Gergely, J. - Izsák, L.), Reform, Budapest, 1989, 404-425. Mindszenty bíboros soha nem kért, nem is fogadott el bármiféle „amnesztiát”, mert ezzel formailag elismerte volna az ellene lefolytatott per s az annak nyomán született ítélet jogszerűségét. 1989-ben a Legfőbb Ügyészség elrendelte a perújítási nyomozást a főpásztor (s a vele együtt elítéltek) ügyében. Ezt azonban nem zárták le, mert időközben az Országgyűlés elfogadta az 1990. évi XXVI. törvényt „az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról” (innen a közkeletű elnevezés: „semmisségi törvény”). Végül Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek kezdeményezésére a legfőbb ügyész, Polt Péter hivatalosan is pontot tett az ügy végére, lezárva a folyamatot. A magyar egyház azért tartotta ezt fontosnak, mert a törvény általánosságban nyilatkozott, s az adott konkrét esetben így elmaradt Mindszenty József személyes rehabilitálása. 330 Ekkor is csak az első oldalt olvashatta el, utána elvették tőle a dokumentumot. Végül csak 1954-ben kapott egy másolatot, amit végig is tudott olvasni (ME 346). 331 ME 345. A misézés terén a fogházparancsnok (a bíboros „kínzója” az Andrássy útról, akit valószínűleg őmiatta helyeztek át a Kozma utcába) kegyet próbált gyakorolni, húsvétra felajánlotta a börtönkápolnát: ezt a bíboros elutasította - nem akart semmilyen szinten lekötelezett lenni ......továbbra is a szobámban miséztem, amihez nem kértem engedélyt. Megérkezésem óta rendes házikenyérrel és szerzett borral végeztem a szentmiseáldozat bemutatását” (ME 346). 184
