Török Csaba: A szent életű bíboros (Budapest, 2016)

A vértanúság kohójában

A koncepciós pert előkészítő gépezet - amely Kádár János belügyminiszter személyes felügyelete alatt működött281 - már a következő napon, november 19-én magasabb sebességre kapcsolt: dr. Zakar András prímási titkárt Esztergomból, az utcáról rabolta el az ÁVH.282 Ezt követően a „haladó katolikus értelmiséget” indították harcba a maradi bíboros ellen: november 20-án a Magyar Nemzetben „kilenc katolikus közéleti vezető” intézett nyílt levelet hozzá, majd ugyanitt december 19-én látott napvilágot Cavallier József, Kodály Zoltán és Szekfű Gyula (november 30-ra datált) nyílt levele, akik előzőleg, december 8-án Esztergomban keresték fel a főpásztort.283 Mindszenty válaszolt az ellene állást foglaló „haladó katolikusoknak”.284

Ez volt az a pillanat (december 8.), amikor a hercegprímás előtt nyilvánvalóvá vált, hogy elkerülhetetlen a vértanúság. „Nem kesergett, nem sírta vissza a múltat, nem okolt senkit és semmit, hanem mindig

A VÉRTANÚSÁG KOHÓJÁBAN

281 Kádárról és szerepéről hallgat az Emlékiratok. Ezzel szemben részletes leírást és beszámolót nyújt: KH 55-60 (kifejezetten 58k).

282 Zakar letartóztatásáról és vallatásáról: BM 1, 774-776. Utólag derült ki, hogy az Andrássy út 60.-ba vitték, ahol „kezes báránnyá” tették. „Állítólag Zakart nem verték és nem kínozták”, sőt mindenféle „kényelemben” (például napi misézési lehetőség) részesítették. „Hiteltelen ez a nyájasság. Az amerikai követ megbízható forrásra hivatkozva azt jelentette Washingtonba, hogy a titkárt súlyosan bántalmazták, emellett meg volt győződve Zakar begyógyszerezéséről...” A fizikai bántalmazás mértékéről eltérnek a források, maga Zakar csak egyszer beszélt kínzatásáról (BM 1,773k). Ennek az időszaknak a testi és pszichés hatásait később egész életén át viselte, így már 45 évesen, 1957-ben nyugdíjazták.

283 Mindehhez Id. ME 244, 9. lábjegyzet. Elgondolkodtató a második levél keltezése és publikálása közötti háromhetes intervallum. Ennek nemcsak a politikai forgató- könyv lehetett az oka, de részben az érintettek emberi, személyes vívódása is. Mindszenty szerint csak december 8-án keresték fel őt Esztergomban (ME 244- 246) - tehát a levél keltezése körül valóban gondok vannak. Kodály szerepe az ügyben sok vizsgálatot kiváltott, lévén hogy mindig is a saját úton járó, elkötelezett keresztény értelmiségi szimbolikus alakjának számított. A témához ld. Mészáros, I., „Haladó katolikusok”, in Pannonia Sacra, Kairosz, Budapest, 2002, 179-203; Uő., Kodály esete Mindszentyvel, in A Conti utcától Recskig, Eötvös József, Budapest, 2007, 15-24. A találkozó során Cavallier felvetette, Mindszenty nem akarna-e Rómában kuriális bíborosként ténykedni. A válasz egyértelmű volt: „Nem tréfálkozni, hanem komoly dolgokról tárgyalni jöttünk” (BM 1, 778).

284 Magyar Kurír (1948. december 8.), Id. MO 3,463-468.

159