Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
Lukács itthon
ként Mikó bácsi érsek, Miklós váradi, Makár pécsi, István Csanádi és Bernát zágrábi püspök: Lukács „ellentábora”. A gyanakvó Barbarossa egy Eberhardnak küldött levelében (1163- május 29.) azzal dicsekszik, hogy pármai előszobájának ajtaján egyszerre három magyar követség kér bebocsátást, a két királyé és az aggodalmaskodó főuraké. Hajlanék is a rendteremtésre, ha nem akadályoznák megvalósulóban levő itáliai tervei. De ebben a levélben az nem olvasható, hogy III. István 5000 márkája ahhoz mégiscsak elegendőnek bizonyult, hogy jól edzett zsoldos csapatok toborzását engedélyezze az általa hűbérelt vidékeken. Bár Eberhard erről is tudott, követei pedig nyomban tájékoztatják a pápát és Lukács érseket, akinek sikerült a császár segítségében reménykedő királyát kijózanítani. így a toborzott német vértesekkel, osztrák és cseh nemzetiségű csapatrészekkel erősödnek az oldalára állt magyar főurak friss hadai - mindezzel III. István esélyei. ,A Dunántúlon kezdődött a felkelés, melynek élére csakhamar megjelent az Ausztriából visszatérő III. István...” - nyitja a krónikát Dümmerth Dezső. Vele az említett erő és a Jasomirgott II. Henrik hercegtől kölcsönzött osztrák lovas harcosok. Az „Istvánok döntő ütközetére” a koronázóváros, Székesfehérvár mellett került sor II63. június 19-én. Kristó és Marczali bőven részletezi a királyt támogató csapatrészeket, előszámlálja a seregtestek később már-már országbíró vezéreit Mindazokat, akik erős támaszt nyújtottak a továbbiakban is. Ez az összefogás erőt vett a zömmel görög zsoldossereget vezénylő ellenkirály felett. Végül még a menekülő és „Elekné házában”, Diós falu közelében megpihenő IV. István is a győztesek fogságába kerül, de a csatában férfivá érett unokaöccse - Lukács érsek tanácsára - esküjét véve szabadon hagyja megfutamodott ellenfelét így a trónbitorló rokonvér ontásának bűnétől megóvta neveltjét, a menekülő pedig egyenesen a Szófiában tartózkodó császár oltalmába futott, majd „a Szerémség hercegeként” további két esztendőn át okoz nem kevés gondot honfitársainak. A legtöbbet a lovagias királynak és az érseknek együttesen. Manuél pusztán egy elűzött trónbitorlótól kaphatta meg azt, amire két évtizede Szent Díszló unokájaként áhítozott: IV. István a trónja ismételt visszaszerzéséhez remélt segítségéért a teljes országot ígéri hűbéri birtokul. A bizánciak ezért támogatják annyira kitartóan ellenhadjáratait, és Manuél ezért utasítja el Nisben III. István békekö92