Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)

Lukács itthon

Gualterus Mapes mivel a törvény, a szokás és az igazság ellenére ki akarta forgatni örökségéből az ártatlant, ebbe nem akart bele­egyezni. De [László herceg] az ország egy másik érseke útján, akire egyáltalán nem tartozott a királlyá koronázás, mégis elérte, hogy király lett... Lukács rögtön átokkal sújtotta, ő pedig azonnal rettene­tes fenyegetésekkel és meztelen karddal felelősségre vonta feloldo- zása érdekében. Mivel mit sem ért el, sőt ismét kiközösíttetett, erő­szakkal börtönbe vettette Lukács érseket és arra kényszerítette a szolgálatot megtagadó parochiákat, hogy az egyházi tilalomról ne vegyenek tudomást.. A gyors fordulatokról Európa ezt tudhatta tehát A francia püspök Sens-ben, a pápai udvar környezetében hallhatta, amit majd Mapes- nek elmesél. Gyanítható, miként tekingetnek a Lukácsot „helyettesí­tő” András kalocsai érsekre a harmadik lateráni zsinaton (1179). A híradás a pápához nyilván Salzburgból, Eberhard futárpostájával érkezett, az „információcsere” jól működött „III. István Kapuvárnál csatát kényszerült vívni a vele szembefor- dulókkal, majd Ausztriába távozott, de onnan rövidesen visszatért, és Pozsony várában húzta meg magát..- foglalja össze a nyárelőn történteket Kristó Gyula De arról, hogy a király környezetéből Mikó kalocsai érsek hogyan sodródott László herceg hívei közé, nem szól a krónika. És tény, hogy 1162 júliusában, Székesfehérváron II. László király fejére ő emelte a koronát. Majd ugyanezt, ugyanitt megismétli II63. január 27-én - de akkor már IV. István térdel az oltár előtt Lász­ló váratlan haláláról (megmérgezték?) eltérőek a vélemények, az új koronázásig ki sem hűlhettek a temetés kandeláberei. Lukács érsek már az első alkalommal a legsúlyosabb anatémával sújtotta az ellenkirályt és koronázóját, interdictum alá helyezte László országrészeit A kiközösítettek nem vehetnek részt istentiszteleteken, nem részesülhetnek a szentségekben, a hívők nem érintkezhetnek velük. A tilalom alatt álló templomok papjai megtagadják a szentsé­gek kiszolgáltatását, nincs keresztelés, esketés, temetés. Az érsek ekként vállalta börtönét Talán az első történelmünkben, aki prófé­taként ostorozza gyámolatlan nemzetét Kölcsey, Vörösmarty, Ady és mások előtt Amikor III. Sándor az eseményekről értesült, nyomban felszólítot­ta érseke fogságának feloldására a királyt, aki a következményektől félve meghajolt kívánsága előtt De meglepődhettek mindketten ­88

Next

/
Thumbnails
Contents