Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
Lukács itthon
, A magyar urak egy része vonakodott a gyermekkirályt elismerni - összegzi a fejleményeket Hóman Bálint - Sokan voltak, kik a régi örökösödési rend élteimében László herceget, Géza öccsét szerették volna a trónon látni, s még többen, akik a szigorú erkölcsű Lukács, a visszaélést, a bűnt keményen ostorozó aszkéta hatalmának megtörését remélték a görög földre menekült hercegektől. Mánuel pénze is dolgozott, s mikor követe, majd a nagyzsupánságról egy évvel előbb leköszönt, népszerű Belos bán és a hercegek kíséretében nagy sereg élén ő maga is megjelent az ország határán, az elégedetlen urak szívesen bocsátkoztak vele tárgyalásokba.. Ez történt tehát. Belus hada a két herceggel az országba indult, a fősereggel Manuéi az Al-Duna egyik csendesebb ívének bal partján, az elfoglalt Haram várában és környékén várakozott A hercegek az „ősi magyar szokásgyakorlatot” kívánták visszaállítani, amely szerint a hirtelen elhalálozott király székébe legidősebb testvére kerülhet, ha fia még kiskorú; az „idősbségi jog” (seniorátus) feltétlen érvényét az „elsőszülött joga” ellenében (primogenitura) - mondhatnánk: a keleti gyakorlatot a nyugati szokás helyett „Mióta Kálmán keresztülvitte, hogy utána kiskorú fia uralkodjék, nálunk nem szűnt meg a trónkövetelő. II. Géza némileg hasonló helyzetben volt, mint nagy elődje. Neki is voltak fiai és öccsei, kik már életében fegyvert fogtak ellene. Csakhogy sem László, sem István herceg nem voltak az országban, midőn bátyjok meghalt így a trónt békén foglalhatta el III. István, a király fia, de a trónkövetelők, mint addig is tették, külföldi segítségtől várták igényeik keresztülvitelét. .- elemzi a történteket Marczali. A betörés hírére a kamasz király édesanyjával és testvéreivel, Lukács és Mikó érsek kíséretében Pozsonyba menekül. A nyugati véghelyről figyelik várakozva az ország belső vidékein zajló fejleményeket. Maroknyi fegyveres III. István körül, mellette a család és Lukács, no meg II. Henrik osztrák herceg ígérete. „A magyaroknál az a szokás - tartják a bizánciak és írja a baszi- leusz krónikása, Ióannész Kinnamosz -, hogy, ha a király meghal és fiúkat hagy hátra, a testvérek mindaddig jó barátságban megférnek, míg annak, a ki uralkodik, nincs fia, de mihelyt megszületik, a király testvéreit, ha azok az országban maradnak, megvakítják...” - idézi Marczali. Bizonyára közaidott lehetett Manuéi körében is, hogy ilyen nem történt II. Géza idején, így a vélt „jogszokás” csupán alkalmas 86
