Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)

Lukács itthon

A megállapodás egy erős hatalmú király és egy helyzeténél fogva engedékeny, mérsékelten gregoriánus pápa kölcsönös, bár időleges megegyezése volt. Az érsek gondolataiban elsősorban az ország féltése munkálkodhatott, és csupán másodlagosan a gregoriánus ideál. Bár „a világi gondnokok” (kommendátorok, prokurátorok) kizárásához nyilván ő ragaszkodott Példaként akár Becket előtt, aki hasonló egyházi jogállásért harcol a sorozatos angol zsinatokon.

Az „érseki beiktatás” ünnepi eseményét ugyan „egy példátlan eset” zavarja meg, ez még a „pápai eseménytárak” jegyzőkönyvébe is bekerült. A pallium esztergomi átvétele után kiderült, hogy a császár hadait elkerülendő, a Benevento felől tengerre szállt legátusok a magyar partokhoz érve kellő segítség és főként lovak nélkül vergődtek céljuk felé. Amikor erről a futároktól „a bodrogi comes”, Apa nádor (az érsek bátyja) értesült, nyomban illő kíséretet küldött a legátusok elé, Péter bíboros kényelmére pedig lovat ajándékoztatott.

Az aszketikusan szigorú, a kánoni törvényeket jól ismerő érsek ezt hallva a szimónia [megvesztegetés ajándékozással, egyházi javakkal vagy tisztségekkel való kereskedés] gyanújában érezte vétkesnek önmagát, és csak hosszas rábeszélésre tartotta meg az erősítésére küldött palliumot. Tanult ő Simon mágus mesterkedéseiről, akár idézhette a Zsidókhoz írt, ismeretlen szerzőjű levél az idő tájt sok helyütt idézhető mondatát („És senki sem veszi magának e tisztességet, hanem a kit Isten hív el, miként Áront is...” 5„ 4), és ennek betűje alapján ítélkezett. Váratlan húzódozása meglephette az ünnep szentségétől átszellemült jelenlevőket, még inkább levele, amelyet ez ügyben a visszatérő legátusokkal a pápának küldött kétségeiről, aggályairól.

III. Sándor néhány hónap múltával, amikor Beneventóba ismét visszatért, igazolta Apa nádor önzetlen tisztességét és a pallium jogosságát ugyanígy. „Ez az eset belejutott a Corpus Juris Canonici- ba, X. Gergely decretálisaiba...” - jegyzi meg a korból mindent ismerő Pauler Gyula Pedig számára még csupán töredékeiben volt olvasható ez a pápai megnyilatkozás. A talán legteljesebb változatát a spanyolhoni Tortosában 1925-1926 fordulóján folytatott kutatásai során találta Paul Kehr, majd Walther Holtzmann professzor fontos részletekkel kiegészített közreadásában, Mezey László értelmezésével került a magyar történettudomány horizontjára, a Századok lapjain 1959-ben. A pápa második beneventói számkivetettsége során íród76