Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)

Lukács itthon

godnak, hogy Király urunk kéréseimnek engedve, egész egyházunkkal együtt elfogadta és megerősítette Sándor urat E végleges határozatot meghozva kitartunk a dologban s már el is küldtük Sándor úrhoz a Király levelét csekélységem levelével együtt. A továbbiakban pedig, ha Szentségednek valamivel tetszésére lehetünk, közölje azt velem s én tehetségem szerint kész vagyok engedelmeskedni...” - záródik az eseményeket pontosan leíró, a királyénál közvetlenebb hangú válaszlevél. Átadója nyilván az együttműködés további teendőiről is tárgyalt Eberharddal, a korábbi levelek sajnos ismeretlenek.

Európa így értesült a magyar király ll6l nyarán tett „végleges határozatáról”, és a válaszlépéssel a pápa sem késlekedett. Júliusban indítja legátusait Magyarországra a pallóimmal: Petrus de Mizo bíborost, a St. Eustachius-templom diakónusát és Julius praenestei bíborospüspököt, akik feltehetően jártak már Esztergomban 1159 folyamán. III. Sándor megbízásából hatalmazták fel II. Gézát arra, hogy a pallóimmal a pápa jóváhagyásából megerősítse érsekét. A fehér vállszalagot csupán a pápa nyújthatná át, uralkodók csak kivételesen és külön engedéllyel - e nélkül pedig a választott vagy kinevezett érsekek működése erősen korlátozott A pallium a teljes felhatalmazás jelképe volt, Esztergom érseke így nem csupán „elsőbbséget”, de „felsőbbségef ’ kapott.

A magyar király pedig méltán hivatkozhatott „apostolköveti” méltóságára a legátusok előtt, kérésükre bár szóban megismételte Könyves Kálmán fogadalmát az egyházi kinevezések vagy áthelyezések mellőzésére, a betöltetlen főpapi stallumok „kommendáto- rok” által való működtetésére vagy elzálogosítására, de fenntartotta magának a Szentszék és a magyar egyház közötti kapcsolattartás, ebben „a fellebbezések” ellenőrzési jogát. Vállalta, hogy a főpapi kinevezéseknél még „a királyi egyházakban” is megvárja a pápai engedélyt, de kikötötte, hogy legátusokat csak előzetes értesítésre és a maga királyi engedélyével fogad. „III. Sándor felhívására megígérte, mikép csak a pápa tudta s megegyezésével fog püspököket elmozdítani... vagy áthelyezni...” (Lányi Károly).

A szóban tett nyilatkozattal egy kissé megújult „a guastallai fogadalom” (1106. október 22.) jobbára elfelejtett vagy éppen megszegett gyakorlata. Ezúttal néhány kivétellel II. Géza erősítette meg, de „apostolköveti tekintélyére” hivatkozva tette Lukács érsek vállára a palliumot.

75