Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)

Lukács itthon

Az ő idejében kezdődött a Szent Adalbert-bazilika átépítése a Várhegyen, ahol donációjával és reformjával megalapozta a székeskáptalan tagjainak közös kánoni életét A saját adományából emelt Szűz Mária-oltár felszentelése idején (1156) a székesegyház főhajója már teljes díszében állhatott. Az „egyházi reformelvek” alapján fogant építkezés folyamatát majd Lukács irányítja tovább, később premontrei építőmesterek segítségével Jób érsek (1185-1203) fejezi be. És bár Martyrius és Lukács számára az egri szolgálat kellő tájékozódási lehetőséget adhatott, az ország irányításában a város főpapjainak meghatározó része csekélyke volt: a király környezetében egy volt a tíz-tizenkét társa között.

A századközép egyházi életének bemutatására érdemes idézni Martyrius említett oklevelét, melynek záradékában „Lucas Agriensis electus episcopus” neve először olvasható (1156). Az érsek a királyi udvar előtt hetven falu tizedeit adja egyháza kanonokjainak, meghatározva kánoni feladataikat, lehetőséget nyújtva ezek feltételeihez:

„Én, Martyrius, Isten kezeiméből az esztergomi szentegyháznak olyan, amilyen szolgája, érsekségemnek hatodik évében az említett templomban a szent és dicsőséges Istenanya s a mindig szűz Mária tiszteletére oltárt emeltem, s miután emeltem, azt felszenteltem. Úg)> intézkedtem, hoz ennek szolgálatára a testvérek kórusának naponként össze kell jönnie, s ott ugyanazon Istenanyának matitunáit és vesperáit a kötelező tisztelettel kell ünnepelniük. Minden szombati napon pedig a Szent Szűz Mária miséjét kell énekelniük az ahhoz tartozó más szertartásokkal ezütt ünnepélyeseit, azaz kihelyezve a tömjénezőket, kandelábereket és zertyákat meg más díszeket, amelyek ünnepnapokon az oltár körül szoktak lenni. Mivel pedig tudom, hoz ^rva vázon: aki az oltárnál szolgál, az oltárról éljen, s ezszersmind tekintettel arra, hoz testvéreim, a fent említett ezház kanonokjai egészen az én időmig nélkülözték a vacsorát: hoz az apostol szavai szerint a mi bővelkedésünkpótolja a testvérek szűköl- ködését, nekik adományoztam hetven falu tizedeit a fent említett király engedőimével és egész országának egyetértésével, ugyanolyan jogon, ahogyan mint plébániák az én hasznomra voltak... ”

Elődje akaratán érsekként nyilván Lukács sem változtatott: részt vett a hajnali és napesti szertartásokon, majd az estebédek együttes alkal65