Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
Versengés Szent Péter trónja körül
Esztergomtól délkeletre és az eddigiektől alig valamicskével távolabb Szent László királyunk unokája, a bizánci görög I. Komnénos Manuél (1143-1180) nem titkolt álmaiban a „régi római birodalom” hajdani területét újrahódító plánumok formálódtak, egy „keletrómai császár” világbíró ábrándjai. Tengeri támadássorozatait a normann II. Roger állította meg (1148), és szintúgy kudarcba fullad Dél-Itália ismételt meghódítását célzó kísérlete (1155). Ugyanakkor diplomáciája a legkitűnőbb az akkori Európában, a „nemzetközi politika főirányait” néhány évtizeden át Bizánc jelöli. Jobbára Manuélhez igazodtak a földrész nyugati hatalmasságai. A közelebbiek szorongva tűrik véget nem érő hódító kísérleteit, a távolabbiak bizalmatlansága egyre erősbödik. Az ország sajátos helyzetéből adódóan Bizánc lett a szentföldi hadjáratok „keleti támasza”, bár a cinikus segítség inkább a látványos fogadásokban merült ki, a hadak ellátására és kalandos szállítására szorítkozott. A dél-itáliai sikertelenséget a Jeruzsálemi Királyság körüli keresztény hercegségek hűbére enyhítette, a Balkánon közben szerb zsupánokkal és magyar uralkodókkal vív hódító csatározásokat Lukács érseksége alatt Manuél a királyság legfőbb ellenfele. II. Géza (1141-1162) a német-bizánci-velencei szorítások ellen- súlyozására kapcsolatot nyit a pápai-normann-francia szövetség felé: 1152-ben Adalbertét küldi II. Rogerhez, majd 1155-ben I. Vilmoshoz Gentilist, jóindulatukat kérve a magyarok iránt. Szívesen emlékeztetve mindkettőt Kálmán király, majd II. István „normann házasságára”. Eredmény annyi, hogy az olasz származású Gentilis Agrigento püspöke lett Lukács „párizsi idejében” a magyarokról jó emléket őrizhettek a franciák: VII. Lajos király és felesége, Eleonóra nyilván nem feledték el II. Géza vendéglátó barátságát, amikor 1147 nyarán a kereszteshad nálunk átvonult. Esztergomban pompás fogadásban részesültek, tíz elsőszülött magyar királyfit a francia királyi pár tartotta keresztvíz alá Könnyen képzelhető, hogy az ekkor szerveződő kapcsolat eredményeként ébredt a talán Esztergomban tanuló „Lukács klerikus” párizsi iskoláztatásának ötlete. Bátyja, Apa bán bodrogi comes bizonyára ott volt a keresztelőre összesereglettek között, még francia társaikkal is összebarátkozhattak feltehetőn. A magyar klerikus utóbb majd Párizsban láthatja a sikertelenül és megalázottan hazatért francia királyt, akinek később családi válsága és válása élénken foglalkoztatja 59
