Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)

Versengés Szent Péter trónja körül

tusának, ő pedig „a béke reményében” nyomban felakasztatja prédikátorát. Testét elégetted, hamvait a Tiberisbe szóratja hóhéraival. A „béke” és a „régi-új rend” helyreállt.

A,kitisztult égbolt” derűjét ugyan kölcsönös gyanakvás és sorozatos apró incidensek felhőzik el, de a visszafoglalt Rómába érkezett „angol pápa” a gyűrű és pásztorbot jogán a Szent Péter-templomban „a germán” fejére helyezi a koronát A „spirituális jog” így szentesítette a német-római császár „temporális jogait’, bár Barbarossa az ekként nyert hatalommal gyakran jogot formált a spirituálisakra is. Hangoztatja, hogy ugyanitt megkoronázott elődje, IR. Lothar 1133-ban „nem a pápa szolgálatára, csak védelmére” esküdött Szembeötlő a különbözés.

Pedig a konstanzi szerződés aligha csupán Rómáért és a korona érdekében köttetett - a normann fenyegetések ellenében is. IV Had- rián reménykedett, hogy Szent Péter hűbére alkalmas lovagra talált Tapasztalhatta ugyan Sutriban (1155), hogy a konok Barbarossa kötelmeit tartózkodóbban értékeli. Elmaradt itt „a marshalli szolgálat”, utóbb a békecsók. Frigyes persze a vele is szemben álló normannok megleckéztetése nélkül indul hazafelé, de egyúttal hűségeskük sorát csikarja ki a szabad lombard városok és az őt otthon is gyanakodva fogadó német vidékek püspökeitől.

Róma ezért a délről várhatók megelőzésére a beneventói békében (1155) szövetséget köt a szicíliai I. Vilmos királlyal (1154-1166), aki ezzel szinte ajándékul kapja Capuát és Apukát. Az „angol pápa” így a „germán fenyegetettség” elhárítására „normann hercegével” és a francia királysággal hármas szövetségre lép, néhány évtizedre erőteljesen meghatározva Nyugat-Európa jövendő változásait

Barbarossa úgy véli, koronája a teljes Európa feletti hatalmat biztosítja, ebbe a körbe tartoznék Dél-Itália is. Az új szövetséggel a pápa őt támadta meg. A császári gőg dühét a besanyoni birodalmi gyűlésen (1157. október) a pápa legátusa, a jogtudós Rolando Bandinelli (két esztendőre III. Sándor pápa) nem tudta csillapítani. Még sértetlen távozása is veszélybe került. A koronázási esküjét folyamatosan megszegő császárt a kiközösítéstől csupán IV Hadrián hirtelen halála mentette meg.

Frigyes úr második itáliai hadjárata (1158-1162) a lombard városállamok önállósága és részben az új pápa ellen folyik, „a birodalom jogaiért”. Lukács ezt már esztergomi érseki székéből figyeli, és II. Géza király tanácsadójaként értékeli.

58