Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)

Versengés Szent Péter trónja körül

szerzetes volt, testét durva öltözékkel és böjttel sanyargatta - olvasható John of Salisbury Historia Pontificalisábm. - Éles elméje volt, a Szentírást kitartóan tanulmányozta, ékes szavú hitszónokként a világ megvetésének szenvedélyes prédikátora... Bresciai apátként úgy átformálta az emberek lelkét, hogy a visszatérő püspököt alig akarták befogadni... Abélard pártján állva szállt síkra a clairvaux-i apát ellen... A párizsi Szent Genonéva hegyén hallgatóinak Szent Hilárius monostortemplomában a Szentírást magyarázta Abélard távozása után... Arról beszélt, ami a keresztény törvényekkel leginkább megegyezik, de amitől módfelett eltérő a valóságos élet, és nem kímélte a püspököket sem kapzsiságuk..., erkölcstelen életmódjuk miatt... A clairvaux-i apát aztán elérte, hogy a legkeresztényibb király száműzze Arnoldot a frankok országából..., Jenő pápa úr visszafogadta őt Viterbónál, kiszabta rá a penitenciát... Amikor pedig bánattartás ürügyén ismét Rómában időzött, újra megnyerte magának a Várost..., az emberekből szektát gyűjtött maga köré, melyet... lombard eretnekségnek neveznek..A SPQR pedig 1149- ben a császári korona ígéretével követséget küld III. Konrád német királyhoz: „ha majd a papok nem állnak útban, háborítatlanul uralkodhat Rómában, ahonnan egész Itáliát és a német birodalmat aka- dálytalanabbul és jobban lehet kormányozni...” A lehetőség csábító, bár a pápák sorsát szenvtelenül, már-már derűsen figyelő Konrád józan megfontolásból nem fogadta el. Közben ugyan Bernát 1146 karácsonyán már rábírta őt „a másik keresztes had” vezetésére, és a „tét” itt is a császári korona volt, amelyet a Damaszkusznál és másutt csúfos kudarcot valló uralkodó a római köztársaság korábbi vétója miatt, elsőként a német királyok közül el sosem nyerhetett. Különben a franciák sem jutottak el Jeruzsálemig. Már Dorülaion, Damaszkusz, Aszkalon körül felmorzsolódtak.

Amoldus hatalmát pedig a köztársasággal kiegyezni vágyó III. Jenő „helyi” exkommunikációja és átka sem rendíti meg (1149). De amikor utódja, IV Hadrián (1154-1159) már a teljes Egyházi Állam területére kimondja interdiktumát, és a konstanzi szerződésben (1153) megerősítik előbb III. Jenővel Barbarossa Frigyes előtt „a római koronázás” ígéretét, esztendő múlva a germán hadak megindulnak Róma felé. A „történelmi megoldás” így végképp egyszerűsödik: az általános anatéma hírére és félelmükben hívei Arnoldot elűzik, Frigyes katonái pedig Tusciában elfogják a menekülőt Átadják a köztársasági Róma prefek57