Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
Versengés Szent Péter trónja körül
házi előléptetést, vagy bármilyen egyházi szent dolgot, mint krizmát, szent olajat, oltárok, templomok felszentelését - a kapzsiság kárho zatos szenvedélyétől elragadtatva - pénzért szerez meg: a bűnösen szerzett tisztségtől fosztassék meg, a vevő és a közvetítő ezen kívül még a becstelenség bélyegével sújtassék... mert ez szimónia... De a törvényesen neki juttatott tisztséget és jövedelmet szabadon és bármilyen korlátozás nélkül élvezheti.. Gerardus Puella egyházjogi stúdiumának korszem lényegét nyilván a második lateráni zsinat friss határozatai adják - Lukács bizonyára kívülről idézte a kánonokat. Ez minden ítéletében és tettében megmutatkozik. A zsinaton a pápa szolgálatát megtagadó első szicíliai királyt, II. Rogert kiközösítéssel büntették, a nekibátorodott egyházi hatalom pedig egy szerencsétlen hadjáratot indít déli szomszédja ellen. Ennek következményeként II. Ince normann fogságba kerül, akárcsak elődje, II. Honorius. A szabadulás ára az anatéma [egyházi átok, kiközösítés] visszavonása lett, de a kölcsönös gyanakvás és fenyegetettség státusa fennmaradt. A rövid hadakozás után néhány nyugalmasabb hónap következett, majd Róma nemessége és polgársága támadt a germán védelem árnyékában megbúvó Egyházi Állam uralma ellen: 1143-ban elűzik pápájukat. „Semmi keresnivalója sincs a cézárok helyén...” - harsogják az utcákon. A város kormányzása választott szenátus kezébe került: 1144 októberében megalakul a Senatus Populus Quae Romanus (SPQR), de a forrongást nem tudja csillapítani. A II. Ince (1130-1143) regnumát követő Abélard-tanítvány, II. Coelestin (1143. szeptember-1144. március) helyére került „normannbarát” II. Lucius 1145 februárjában az újraválasztott szenátus polgárháborújának áldozata lett: a felkelők ágyúitól rombolt Capitolium kőzuhataga alatt vesztette életét. Őt Clairvaux-i Bernát tanítványa, a cisztercita III. Jenő váltotta (1145-1153), aki Rómából előbb Viterbóba, majd 1147 tavaszán innen Franciaországba menekül, itt hirdet új keresztes hadjáratot Rómában 1147-től az 1139-ben már elűzött, de most ismét visszakerült ágostonos kanonok, aszkéta reformátor és szenvedélyes nép- tribun, Bresciai Arnold a korlátlan hatalmasságú úr, aki az őskeresztények „tiszta és szegény egyházát” szeretné megvalósítani. „Ez a férfiú a papi méltóságot hordozta, állapota szerint kanonokrendbeli 56
