Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
A forrásvíz vizsgálata
műve. „Mindent tanulj meg, utóbb majd látni fogod, hogy semmi sem felesleges..., hiszen az öncélú tudomány pogány dolog...” - biztatta tanítványait Hugo a hagyomány szerint. A Didascalion című „oktatási tervében” kívánta „az iskolai ismeretek teljes tárházát” adni és egybefoglalni mindenkinek. A műveltség hét könyve a megszokottak mellett foglalkozik még az „artes mechanicae” (földművelés, mesterségek, orvoslás és mások) „világi művészeteivel” is, amelyeknek képviselői az „artificesek”. Három kötetben tárgyalja a Bibliát és az egyházjogot, a közbeékelt „égi és földi szépségről” írt fejezet Arisztotelész nyomán született Ebben az általa ajánlott helyes gondolkodási folyamat útján (cogitatio-meditatio-contemplatio) mérsékelt misztikusként, a természet jelenségeinek vizsgálatával közelít Isten lényének megismerése felé. Az „univerzális mester” foglalkozott geometriával és grammatikával is, írt a fémművességről, a bőr- kikészítésről és másokról - valóban a teljesség megismerésére sarkallva tanítványait Az egyik közülük nagyszerű himnuszköltővé érett az ágostonos kanonokok között, bár tanóráin az exegézissel foglalkozott. Adam de Saint-Victor (1110 k.-1192) Mária-énekét és Húsvéti himnuszát Babits Mihály fordította magyarra Sík Sándor előtt Joggal említve, hogy a szekvenciaköltészet mesterét „a középkor legnagyobb költőjének tartják”, hatása leginkább kórusénekei népszerűségével mérhető. Emelkedett hangulatú és könnyen énekelhető dallamai tették meghittebbé és bensőségesebbé a templomi szolgálatot A Summa de vocabulis bibliorum (A bibliai nevek summája) szolgálta exegézisét Társa, a skót eredetű Richard de Saint-Victor (1173) a misztikus értelemkeresés filozófusa volt. „A hit tematikáját” vizsgálva, a tapasztalás megvilágosító erejével jut el az extasishoz, az Istennel való titokzatos egyesüléshez, és mindennek alapzata az alázatos istenszeretet pillérén nyugvó kontempláció - élménye és tanítása szerint Önmagában az értelem nem alkalmas az igazság felderítésére - vallja -, hiszen a legfölsőbb igazságok „értelmen túliak”. Szívesen emlékezünk az ágostonosok későbbi perjelére - a költő Godefriedus de Saint-Victorra (1130-1196), aki bár filozófiát tanít és a Genezis könyvét magyarázza, lírája mégis jelesebb. „Versben hirdette Ágoston dicséretét..., neki köszönhetjük a Mária siralom latinját. .(Mezey László), amelyet a századvég ismeretlen magyar diákja nyelvünkre fordított 47
