Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
A forrásvíz vizsgálata
Chartres dómiskolája a Párizsból gyanakvással figyelt kíváncsiság és kutatás, inkább a quadrivium világában jártasak szemlélődésre és elmélkedésre alkalmasabb aziluma volt Salisbury zengi majd dicséretét, hiszen a természet és az igazság kapcsolatát boncolgató Bernard de Chartres diákja volt Itt tanult, majd tanított Gilbertus Porre- tanus (1076-1154), akit egy, már Párizsban írt traktátusa miatt Clair- vaux-i Bernát feljelent és zsinat elé idéz. „Az ember hazája a tudomány” - vallják Honorius Augustodu- nensis utódai. Például Petrus Pictaviensis (1130-1205), tiki a nagyvárosi nyüzsgölődéstől távoli katedrájáról hirdeti a világmindenség látható jelenségei feletti kutatás és a vita egyenértékű jogát, „a kételkedését a hit paragrafusai” között, bár Petms Lombardus szentenciáinak gyűjteményéből tanít. Thierry de Chartres exegézissel foglalkozik, megkísérli a Genezis könyvét betű szerint és a maga fizikai érdeklődése alapján közelíteni. „Isten a világot az ember számára hozta létre - tanítják itt az épülő dóm körül -, az értelemmel megáldott ember része a természetnek, és minden egyes teremtmény egyben az igazság és az élet árnyéka...”- vizsgálatunkra és megértésünkre méltó „a chartres-i szellem” látásmódja szerint Gilbertus Porretanus itteni tanítványa volt a jeles eposzköltő és teológus, az arabok görög filozófiai kommentárjait a korban legalaposabban ismerő cisztercita mester: Alanus ab Insulis (1128-1202), aki „a természet panaszáról” értekezik, hiszen a „natura” az isteni nagyszerűség hűséges tükrét nyújtja, egyben „a mindenható Isten helytartója”, kutatásunkra ekként érdemes. Foglalkozott a matematikával, bár legismertebb műve mégsem ez, hanem hatalmas vádirata a századvég eretnekei, a kathárok ellen. A történet vége ismeretes, a „problémával” Lukács később is, már érsekként találkozik. A „két Anselmus” másolatokban terjedő filozófiája tartósan olvasott, tanított és tárgyalt alapmű lett mindenfelé. Ugyanígy Petms Lombardus, Petms Comestor, Zacharias Chrysopolitanus munkáinak fóliánsai és kivonatai. Nálunk az Esztergom-nagyszombati kódex, néhány töredékpéldány és az egykori kötéstáblákból kimentett szövegmaradvány őrzi a legjelesebbek „honfoglalását” a Duna melléki szellemi glóbuszon. Nem lenne illő megfeledkeznünk a hírneves goliárd, vagány világcsavargó jelenlétéről a párizsi diáktanyák körül. Hugues d’Or- leans (1096 k.-ll60 k.) ugyan elsősorban Amiens és Reims iskolái48
