Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
A forrásvíz vizsgálata
mennyiség és a „kizárólagosság” sziklaszirtjeire templomokat és várakat lehet építeni. A párizsi apátsági és kolostori iskolákban (Sainte-Geneviéve, Saint-Victoire) „ágostonos magiszterek” tanítottak, és „ágostoni” lett a „studium sapientiae”, a helyes ítélőképességre vezető „művészet” világnézeti kánonja is. „A filozófia tudományának- írja Szent Ágoston - két fő problémája van. Az egyik a lélek, a másik az Isten. Az előbbivel önmagunkat ismerhetjük meg, az utóbbi révén eredetünket. Az első édesebb, a második drágább. Az előző méltóvá emel a boldog életre, az utóbbi a boldogság alapja lehet...” Ennyire egyszerű. Augustinus a filozófiát az isteni és emberi dolgok közös és összefüggő tudományának látja, az Isten képére való formálódás szellemi alkalmainak, ha a „hasonulás” lehetséges egyáltalán. A szemlélődés során „a Szentírás talányai száműzik az unalmat”- ha pedig „valami után bizonyos nehézségek árán kutattunk, még nagyobb örömet teremt számunkra a felfedezés”. A vizsgálódás az Istenhez vezető közeledés kemény próbája, a boldogság forrása, a forrásvíz csermelye. Az „ágostoni szintézis” a laoni, chartres-i, párizsi (stb.) boltívek alatt formálódott tovább, tételeivel minden klerikus megismerkedett Természetesen Lukács is, Puella katedrája előtt kucorogva, fesztele- nebbül az előadásokat követő beszélgetésekben, még inkább a tékák állványainál. Korábban a laoni dómiskola zsámolyain gémberedtek néhányan „tout Pannoniae”, talán még másutt is számunkra ismeretlen elődei- „Könyves Kálmán országából Abélard iskolatársai” (Mezey László). Az „egész Pannóniából” eredethatározó egy náluk korábbi laoni diák, Marbodus Redonensis (1035-1123 k.) kedvelt tanárát, Laoni Anzelmet magasztaló sírfeliratáról való. Marbodus 1096-tól Rennes püspöke lett, mind termékenyebb „közíró”, öregségében moralista célzatú leoninusok mestere. Témái pedagógiai szándékból fakadók: a diákélet mindennapjaira emlékezik, intésül a rend és a szabályok, a helyes „viselkedéskultúra” őrzésére sarkallja püspöksége fiataljait Végtelen hullámzást! költeményekből tájékozódhatunk a tanítási rendről és a féktelenebb tanulók rosszallóit szokásairól. A „részletek felől” a későbbi „goliárd-költők” szolgálhatnak, a legnagyszerűbben fejedelmük, Villon mester a diákélet mélységeiről. A frankföldi tudományosság tekintélyét és hírnevét a normandiai Bee (ma: Le Bec-Hellouin) bencés apátságának perjele, Lanfrancus 37
