Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)

A forrásvíz vizsgálata

és az igazság apologetikáját” óhajtotta megteremteni a máshitűek világával szemben, többnyire latin nyelven tanulmányozva „a hamis ideák” alapműveit

A 12. század a feltételezett karoling reneszánsz utókora A buzgó magiszterek elődeiket újra felfedezték, a szemléletükben módosultakat átértékelve tanították a stúdiumokon. A „hagyományos antik világszemlélet” katalektái egyre gazdagodtak, a fogalmak köre bővült, akár az „újpogány” források közvetítésével is.

A „hét szabad művészet” kettős ágazatának (trivium: grammatika, retorika, dialektika; quadrivium: számtan, mértan, csillagászat, zene) tárgyait, majd az „alágazatok hajtásait” az ezredforduló óta a „publicae legentesek” oktatták a sokféle rangú egyházi képzés pulpitusairól. A 12. század frankföldi iskoláiban (Laon, Cluny, Chartres, Reims, Melun, Orleans, Rouen, Clairvaux, Citeaux, Párizs stb.) pedig a septem artes liberales fényes ösvényein növekvő figyelem fordult például az „ars bene dicendi”, a „rethorica”, az „oratoria”, majd az „ars epistolandi” [az oklevélírás] tudománya, tehát a meggyőzés és a célszerűség stiláris igénye felé. Az „eruditio” és a „litterarum magisterium” elmélyült alapozása közben gyakorlatokkal készítették fel az apostoli egyház szolgálatára a magasabb rendű iskolákban az ígéretesebben rátermett diákokat. A vallástudományokban való tökéletes tájékozottság mellett „a korszerűség” igényelte, hogy fokozatosan megismerjenek más „művészeteket”. A „sapientiae fons” bővizű lett az „apostolatus” segítőtársaként megjelent az „apostolica canonica”, a „ius canonicum” és a „ius ecclesiasticum”, akár a „canonica instituto” kollégiuma, mellettük a szabatosságra nevelő stílus- és oklevéltanok - később a továbbiak.

Európában „a népoktatást a plébániai és a szerzetesek kolostori iskolái látták el... A középkori ismereteket a székesegyházi, káptalani és a nagyobb kolostori iskolák terjesztették. A középfokú oktatás tananyaga a hét szabad művészet volt..- foglalta össze a jellemző átlagot Félegyházy József 1939-ben. A felsőbb tudományok, a „sapientia” elnyeréséhez a hittudományokban való tökéletes tájékozottság kellett, az egyre élesedő „új kihívások” (világi befolyás, eretnekségek stb.) ellenében mind szélesebb horizontú világlátás, és mintegy ráadásként jól fejlett vitakészség, szónoki rátermettség. A tudomány és a „karizma” mélyén pedig az elhivatottság rendíthetetlen tudata biztosít alapzatot. A harmadik lateráni zsinat (1179)

35