Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)

A forrásvíz vizsgálata

E kitűnő „férfiú fiatal korában a kereszténység első főiskoláját, a párizsi egyetemet látogatta, s ezen körülménynek köszönhetjük, hogy néhány reá vonatkozó adattal rendelkezünk. Párizsban kiváló erkölcsei s nagy tudománya által csakhamar magára vonta az ott tanuló külföldiek figyelmét is...” - írta Lukács érsek tanulóidejéről Balics Lajos. Azt a „néhány reá vonatkozó adatot” egyedül Gualterus Mapes szolgáltatta, és Párizsnak ekkor még nem volt sem főiskolája, sem egyeteme. Ezért is vonzó a buz- gólkodás: kik és mit taníthattak a klerikusoknak a Cité dómiskolája pulpitusairól, a szerzeteskanonoki (Saint-Victoire) és az apátsági (Sainte-Geneviéve) boltívek alatt, akár másutt a kiadós latin grammatikai és kánonjogi tudományok után. A „parvulus skolarisok” e korai „univerzitásokon” kiktől, mit és miből tanulhattak az elkerülhetetlen „univerzáliák” elmélyült stúdiumain, miként jutottak el a magiszteri, majd a baccalaureusi fokozatokig. Hősünk működésének krónikásai, de még nevének csupán említői egymást idézve állítják: az érsek a Duna középső vidékein korának legműveltebb elméje volt. Szellemiekben a kortársi „elit” legkiválóbbja Salzburgtól a Fekete-tengerig.

Csábító téma annak foglalata, hogy a jogtudós Gerardus Puella iskolájában mit ismerhettek meg tanítványai, ha már angol származású mesterük Párizs püspökétől 1150 táján „litentia dicendi”-t kapott E nélkül senki sem taníthatott Puella „nem művével, inkább tanítványaival emlékhagyó mester” Mezey László szerint, de nyilván biztatta és irányíthatta (akár a maga példáján) hallgatóit „az iskolán kívüli” lehetőségek, például a kolostori bibliotékák kódexei felé. A „kivonatok” gyorsmásolatait a tehetősebbek megvásárolhatták, Lukács pedig gyaníthatóan közéjük tartozott Hazaútjában iszákja (netán a szekérderék) nem csupán a Decretum Gratiani, hanem akár valamely elődje fóliánsaival súlyosbodott reményeink szerint. Bíznék Lukácsunk tudásszomjában is.

Gerardus magiszter fogékonyabb és igényesebb tanítványait bizonyára szívesen terelgette „a bölcsesség pilléreinek grádusain”, szabad közlekedéssel „a mater studiorum” meleg fészkei felé - „az értelemig és tovább”. Főként azért, mert maga korábban is jelen volt itt, s az „anima naturaliter Christiana” hívévé szegődött „a szellemi váltás” idején. Heves és küzdelmes viták tanújaként ért el a „dicen- di”-ig, hazájában erre módja akkor még aligha lehetett.

33