Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)

A bölcsesség forrásánál

indíttatást a párizsi kánonjogi stúdiumokon, a kolostori és dómiskolák falain belül és kívül egyaránt A belső tűz erőssége ugyan a lehetőségek számbavétele vagy az életkor növekedése során csökkent, ritkábban növekedett. Olykor csak pislákolt és hamvadozott, néhá- nyuknál a felhőkig emelkedett a hazai szolgálat vészhelyzeteiben. „Nagy kor volt: mindenütt Isten jelenlétét érezték... Krisztus harcosai. .a pannóniai diák pedig a hittudományok Szajna-parti erősségeiben magyarként „történelmünkben először találkozik a latin Európával...” - írta hősünk kivételes helyzetéről és szerepéről Kardos Tibor. A feltételezett „Guthkeled” és „Bánfi-ivadék” így nemcsak „az első ismert”, de valamiféle „felfedező és fáklyavivő” lett a Duna- vidékről érkezettek között Feltehetően az 1140 táján íródott Decretum Gratiani egyházjogi gyűjteménye, a későbbi Corpus Iuris Canonici szerény alapozása is a szeme elé kerülhetett, odaláncolva egy kolostori bibliotheca pulpitusához, talán egy másolata a saját asztalára kivonatosan, akár a hazatérő iszákjába utóbb. Tehette nyilván, a másolóműhelyekben miért ne vásárolt volna könyveket?

Gábriel Asztrik Lukács párizsi tartózkodásának éveit ll60 utánra képzelte el, és gyaníthatóan egy teljes évtizednyit tévedett. Abban mindenképpen igaza lehet, hogy hősünk, majd a később itt tanuló társai (például Jób érsek, aki majd Miklós után követi) „Párizsnak a theológia székhelyévé való kialakításában mint szemtanúk vettek részt és ott a tudomány kristálytiszta vizéből buzgón merítettek..., a scholastica köntösében megszülető philosophia igéit” kalászolva Pauler Gyula kedves mondata szerint. Hozzátehetnénk: a hitvallástudományok sokszínűén tarka virágoskertje széleiről szemelgetve a Dictatus papae és a Decretum Gratiani komorabb, Clairvaux-i Szent Bernát kemény és kérlelhetetlen szemléletével, belső izzású gyakorlatával bővült kánonjogát Az otthoni gyakorlatra a megoldás módjait

Ez idő tájt Philippe de Harvengt frankhoni apát így írt kedves tanítványának: „Hajtott téged a tudomány szeretete, most hát elérkeztél Párizsba, rátaláltál erre a Jeruzsálemre, melyre annyian vágyakoznak. Dávid lakóhelye ez itt... s a bölcs Salamoné. A klerikusok olyan sokadalma, olyan tömege áramlik e helyre, hogy számban hamarosan maguk mögött hagyják a laikusok népes táborát is. Minő boldog város, ahol annyi buzgósággal forgatják a szent könyveket, és a Szentlélek adta csodás képességgel megfejtik bonyolult rejtélyeiket, boldog város, ahol annyi kitűnő professzor él, ahol olyan fej27