Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)

A bölcsesség forrásánál

titúra ellen, rendelkezett az egyházi székekbe való kinevezések és beiktatások kizárólagosan egyházi jogairól és további jogokról, a pápai legátusok szerepéről, a szimónia és a cölibátus kérdéseiről stb. A pápai trónról, „a gyűrű és a bot” által kormányozott szellemi hatalom eszméjéért acélkeményen, egyben következetes fanatizmussal és látványos kiközösítésekkel síkraszálló pápa kánoni alaptörvényének pontjait pontosan ismerték és céltudatosan vállalták a párizsi klerikusok. A küzdelmek emléke és a friss példák (Clairvaux-i Szent Bernát és mások harcai) megújult szellemi töltéssel szolgáltak a sokféle és sokfelé egyházi küldetésre készülő tógás diákok előtt

Az invesztitúraharc a wormsi konkordátummal (II. Calixtus pápa és V. Henrik császár, 1122), majd az 1123-as, első lateráni (kilencedik egyetemes) zsinat határozataival megerősítve látszólag nyugvópontjára jutott, de a távolabbi vidékek és az egyházi „mindennapok fű alatti gyakorlatában” látványosan folytatódott a kinevezések körül, a birtokjavak elosztásában a két főhatalom uralkodói között A világi fejedelmek rendszerint jogot formáltak az általuk pártfogoltak „beültetésére” a rendszeres, sok helyütt eltúlzottan gyakori exkommuni- kációk ellenére is. A főurak előszeretettel dézsmálták az egyházi vagyont, és a királyok uralkodói gőgből, kapzsiságból vagy szükségből gyakran formáltak igényt a más célú javakból való részesedésre Európa majd minden tartományában. Az egyházi kinevezéseknél nálunk „Szent István apostoli jogait örökölve” a hagyomány hazai értelmezése hatott. De Könyves Kálmán királyi intellektusát „részben II. Paschalis pápa erélyes fellépése, részben követének, Ágoston bíborosnak eszélyes eljárása arra bírták..hogy a főpapok beruházásáról lemondjon s e jogot tovább ne gyakorolja. Ez eredményt főleg IV. Henrik halála által beállott új helyzet hozta létre..hiszen V Henrik császár „a beruházásról követei által lemondott, e lemondáshoz csatlakoztak Kálmán magyar király követei is..- írta Balics Lajos; azóta viszont tudjuk, e dolog nem történt ennyire simán és egyszerűen, ha megtörtént egyáltalán.

Elképzelhető, hogy mekkora önfegyelem, megfontolás és belátás eredményeként fogant a királyi döntés, amellyel az „eszélyes eljárás” megszakította a következetes magyar hagyományt. „Magyarország annak a követségnek Guastallába érkezésével lép be a XII. századba, mely... Kálmán király lemondását jelentette be az ott jelenlevő pápának az invesztitúra jogáról...” - vélte Mezey László is, és bár így

24