Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)

A bölcsesség forrásánál

jószívűen adakozó diák lehetett, vélhetően idősebb is megvendé- geltjeinél. Korántsem szorult a kolostori kvártélyra-kosztra, a menzás diákok fatányérja mellé, hiszen önálló asztala és szállása volt Mellette talán „személyzet”, ők könnyítették meg főztjükkel is a főúri családból érkezett magyar klerikus párizsi tanulmányidejét Testvérbátyja, Apa bán „bodrogi comes” volt 1148-1158 között, a közös birtok jövedelméből nyilván telt a külhoni tanulás költségeire.

Mapes lexikon szerinti születési idejének (1140) és Puella párizsi jelenlétének Györffy György által említett kezdődátuma (1150) legalább két kérdésben problémát teremt, akár a krónikással, akár a Becket Tamással közös éveket illetően. így a színes elbeszélés „perdöntő” aligha lehet, különösen akkor, ha feltételezzük, hogy Lukács Beckettel (1118-1170) közel egyidős, Mapesnél pedig jóval idősebb lehetett. Bár korántsem szokatlan abban a korban sem, hogy diákként érett férfiak ültek a professzorok katedrái elé magasabb tanulmányaik során. Persze csak akkor, ha előbb elvégezték valamely káptalani, kolostori vagy püspökségi iskolában a „studium gramma- ticae”-t. Ezzel talán nyolc-tíz esztendőt számíthatunk a betűvetéstől a „klerikus” nevezetig, majd bőven továbbiakat a magiszteri, netán baccalaureusi fokozatokig. Mi pedig reménykedünk, hogy a későbbi magyar érsek az utóbbinál talán mégsem adta alább. Mapesszel valóban csupán „iskolatársak” lehettek, amikor a pannóniai diák a hazai „alapozások” után (Esztergom?) Gerardus Puella és talán mások (teológia, filozófia, kánonjog stb.) katedrái elé került Az angol teológus párizsi magiszterségének kezdetét Mezey László különben egy 1150 előtti időpontban jelölte meg.

Forrásaink alapján eltérő évszámokban módfelett gazdagok vagyunk. A Becket Tamással való „párizsi együtdét” viszont kizárható, hiszen „Lukács idejében” az angol klerikus már Theobald canter- buryi érsek legkedvesebb titkára volt, szép reményekkel nézve jövője elé. (Egyben az érseki székhely archidiakónusa is, így rövidke párizsi jelenlétei során egy esetleges találkozás Lukáccsal - erre ugyan semmi adat - elképzelhető.) Az pedig vitathatatlan, hogy „a gregoriánizmusnak szinte félelmetesen elszánt, aszketikusan markáns...” (Mezey László) pannóniai bajnoka előtt „a becketi példa” ismert lett 1164 után, és annyira eleven formában volt jelen, hogy Lukács akár a maga folyamatában értesülhetett érsektársa küzdelmeiről. Valamiféle „ifjúkori hatás” azonban alig feltételezhető. Lehet,

22