Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
Séta "a szentisváni kiváltság" terelőútjain
egyházkerületéhez tartozó Győrben nem sikerült megakadályoznia, az „ily rendetlenségek” előfordulása mégsem kizárható. Legkivált akkor, ha feltűnnek kívülálló érdekek is. „III. Istvánnak a Szentszékkel kötött egyessége befejező mozzanata volt a fejlődésnek - emeli a történelmi szemhatár ívét Hóman Bálint -, melynek során a magyar egyház a világi befolyástól független politikai hatalommá nőtt s - éppen István uralkodásának első éveiben - maga léphetett fel a megtámadott királyi hatalom védelmezőjeként... Tekintélyének mértékét világítja meg III. Béla eljárása, midőn a koronázást megtagadó Lukács érsekkel szemben nem erőszakhoz nyúlt, hanem a pápai szék védelmét és támogatását szerezte meg...” Az események tanulságai között az is kétségtelen, hogy az ifjú István uralkodásának védelmét aligha a sokféle gondolkodású és megosztott érdekű, ekként is eltérő gyakorlatú hazai egyház vállalta, hanem szinte kizárólag a teljesen magára hagyott esztergomi érseke, akinek tekintélye folyamatosan növekedett akár a pápai méltóság ellenében, már-már kikezdhetetlenül. Az ifjan is bölcs III. Béla ezért volt tartózkodó. A kiváltságlevél elemzései között külön figyelmet érdemel Gálos László önálló tanulmánya, amely az Egyházi Körirat egy 1947-es tavaszi számában olvasható. Az Actio Catholica lelkipásztori folyóirata ekkorra már „kéziratként” jelent meg, elhagyva a folyamatos lapszámozást a korábbiak után. Az akkori változásokra gondolva az írás közreadása akár időzítettnek tekinthető. Az egyházjog pécsi profesz- szora bevezetőjében teljes áttekintést ad a Szentszék és az európai világi hatalmak küzdelmeiről a 12. század történetében, bemutatva az autonóm törekvések folyamatát, szereplőit és eseményeit. „Az Egyház világosan arra törekedett - írja -, hogy viszonyait az egyes országokba küldött legátusaival véglegesen rendezze és jogait írásba foglalt törvényekben, okmányokban biztosítsa...” Az önállósodás általános és helyi áramlataiban a jogkörök elkülönültek, az egyház a legerőteljesebben ekkor kívánta szervezetéből a laikus befolyást kiszorítani. „Ami kijárt a nagylelkű fundátoroknak, azt nem igényelhették magától értetődően az utódok..- a kúria szándékai szerint. Szükségessé lett a spirituáliák és a temporáliák kettéválasztása, „a gyűrű és a bot”, illetve „a jogar” kiváltságainak megkülönböztetése - hiszen e kettő eléggé összefonódott sok helyütt 142
