Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)

Séta "a szentisváni kiváltság" terelőútjain

végre... kitartásának, ki mindig az ifjú király oldala mellett állt, sikert szabni...” - enged szabad folyást rokonszenvének Balics Lajos, „az érsek vette rá 1171 táján III. Istvánt arra, hogy... végképp felszámolja az államegyházias rendszer utolsó csökevényét is...” - emelte az érdem szintjét tudományosabbra Deér József utóbb. Hermann Egyed az egyházi hagyatékok világi kezelési jogáról való lemondás értékét emelte ki, jól látva, hogy a sedis vacantiae körüli zűrzavar a tékozlás és elvonás talán a legkiemelkedőbb lehetőségeit kínálta mindenkinek. Mindannyian méltatják és ismertetik a kétoldalú fogadalmakat, a kapcsolatok folyamatait a világi és az egyházi hatalmak között, az elemzések történeti szintjén sajátos árnyalatokat nyújt mégis a visszatekintések hőfoka és hangulata.

,A magyar egyházi rend bizonyos autonómiát nyer a királlyal szemben, minőt addig nem élvezett..., önkormányzata, birtokának folytonossága, a pápai szék közbenjárásával, némileg biztosítva van. A görög befolyás ellen folytatott harcznak ez talán legfontosabb eredménye...” - ad józan elemzést a dekrétum erényeiről Marczali Henrik, aki a „bizonyossal és némileggel” gyaníthatóan mérsékelni kívánta a millenniumi elragadtatást Mintegy „hangulati elemként” kiemelve, hogy a király bevallja, de nem ítéli el az általa folytatott gyakorlatot, és „a kivételes esetek alkalmaira” fenntartja magának a változtatás jogát Bár ekkor sem kívánna önállóan dönteni, hanem „a püspökök tanácsa” meghallgatásával előbb. ígéretes szándéknak tartja, hogy a jövedelmek nagyobb hányada egyházi és jótékony célokra fordítható - bár „a jóhiszeműség” és „a mérsékelt rész” általános ismérvei aligha kánoni fogalmak, inkább személyesek - tesz- szük hozzá magunk.

Az oklevél ötödik bekezdése „Kozmas és társai” kánonokba ütköző szokásairól Marczali szerint „Lukács érsek elégtétele azon megyével szemben, melynek érseke a bitorlókkal, a görögökkel tartott és »koronázott, noha joga ahhoz nem volt«...” Balics Lajos pedig szívesen idézi Knauz Nándor gyanúját, aki arról ír, hogy ez a szöveg mintegy „rejtett példa” arra, hogy „ismerve Lukács érsek szigorú, az egyházi törvényeket tiszteletben tartó jellemét..., az ő megyéjében ily rendetlenségek nem fordultak elő...” Ez nyilván igaz lehet, és feltételezhető az is, hogy az érsek valóban csak a „mérsékelt részt” fordíthatta „életszükségleteire”. De ha arra gondolunk, hogy a szimoniákus András püspöki felszentelését az

141